Bethlen Naptár, 1982 (Ligonier)
Nagy Lajos: 60 éves a Bethlen Otthon
1982 55 igazgató alatt tornyot építettek és megszerezték a derék Molnár István emlékére a harangot, amit 1949 július 4-én szenteltek fel. Nagy áldás volt ez a templom elsősorban az Isten színe elé készülő öregeknek, akiknek könnyebb volt az időskor nyomorúságát a zsoltárok hangjainál, imádsággal az Ige hallgatása mellett elviselni. Jó volt gyermekeinknek, nyári iskolásainknak, kik énekelték a magyar református énekeket, s ha már az életben a magyar szavaiét elfelejtették, de énekeink melódiái ott zümmögtek lelkűkben egy életen át. Kalassay Sándor megfáradt a nagy munkában, amelyből élettársa, gyermekei, különösen Sarolta lánya alaposan kivették részüket. Az árvaház nehéz munkájában segítőket alkalmaztak mellé Daróczy Mátyás, Komjáthy Ernő lelkészek személyében, majd Dr. Nánássy Lajost, aki 1931-ben árvaházi igazgató lett, Dr. Kala8sayt pedig megbízták az aggmenház vezetésével. Dr. Nánássy Lajos Debrecenben tanult, jó teológus volt, akinek írásaiból, Kátéjából a tiszta magyar kálvinízmust olvassuk ki. Nánássy Lajos az árvaház szerelmese. Kalassayval együtt ő agitál a legtöbbet az árvaház megszervezéséért. Nagy egyházat és jó fizetését hagyja ott s felveszi az árvaház csontot ropogtató munkáját abban az időben, amikor a paizsos ember szerte jár, amikor “depression” gyötri a szegény amerikai magyar munkást. Amikor a jóság patakja elapadt, akkor küldi Isten Nánássyt a Bethlen Otthon élére, hogy csodát tegyen ebben az időben. A nehéz időben valóban olyan ember kellett a Bethlen Otthonba, aki “mindenes”-e lesz az intézménynek. Az intézet maga termel élelmet, sőt termékeiket árulják a környékbeli magyarságnak. Olyan helyzetbe kerül az Egyesület, hogy az árvaház becsukására is gondolnak egyesek. Amikor a legnagyobb a nyomorúság, akkor küldi az Isten az Egyesület élére a nagyszerű vezetőket: Dr. Újlaki Ferenc, Borshy Kerekes György, Vasváry Ödön és Király Imre személyében. Az állam kifogásolja, hogy nagyobb gyermekek együtt laknak az idősebb aggmienházi tagokkal, ezért az Egyesület vezetősége megvesz egy szép épületet a város tiltakozása ellenére Ligonierben. Ezt az épületet kibővítették, hogy 50 gyermeket befogadhasson. Örülnek az öregek, de még jobban a gyermekek, akiknek nem kell az esőben, télben fél órát gyalogolni, hanem az épülettel szemben levő és egy másik nem messze lévő épületbe jártak iskolába. Csak az volt a baj, hogy magas tandíjat követeltek az árvaháztól, néha olyan magasat, mint az állam követelt a college növendékeitől. Ez volt az egyik oka, hogy magyar szülők nem küldhették gyér mekeiket Ligonierba. 1942-ben Dr. Kalassay Sándor lemond az Aggmenház vezetéséről, helyére Mircse Sándor hammondi szelíd lelkészt választották meg.
