Bethlen Naptár, 1982 (Ligonier)
Európa
1982 219 SZÁMADÁS Beszámoló a belgiumi magyar protestánsok életéről. Irta: gr. Teleki József tiszteletbeli főgondnok. Koromnál fogva írásom talán utolsó lesz a Bethlen Évkönyben. Betöltöttem a 90. zs-ban jelölt emberi kor maximumát. Münden egyes nap ezután már ráadás. Igaza van Dr. Trombitás Dezsőnek, amikor írja: “Egy közösség élétét nem a jelentés, hanem a valóság méri.” (Bethlen Naptár 1977, 255 lap). A valóság pedig lehet több is, meg kevesebb is annál, mint amit egy jelentés elénk ad. Én inkább arra hajlok, hogy a valóság több, széjjelágazóbb, bonyolultabb annál, minthogy egy jelentésben kifejezhető legyen. Kijelentem, hogy senki és semmi nevében nem írok. Látásaimat, észrevételeimet, tapasztalásaimat próbálom rögzíteni az idős embert jellemző higgadtság módján. Ha észrevételeim és megállapításaim megközelítenék a bírálat hangját is, akkor tudotában vagyok annak, hogy én is bírálható és elmarasztalható vagyok. Nemcsak emberek, kortársak, hanem és főleg a legfőbb SZÁMVEVŐ előtt. Legutóbb az 1977-es Bethlen Naptárban írt egy rövid ismertetést Kiss Miklós (junior). Ezentúl a magyarországi Reformátusok Lapja 1978 április 9-i számának adtam egy interjút. Röviden jelzem, hogy mi történt azóta. Nem volt elég, hogy egyházunk 1975-ben kettészakadt, 1978 június 1-től Nt. Pándy András hivatalosan lemondott a Belga Protestáns Egyház keretében maradt magyar gyülekezet lelkészi tisztségéről. Egy két évtizedes szolgálat után küldetését nálunk befejezettnek látta, és teljes idejével átment a nederland-nyelvű közoktatás és lelkészi szolgálatba. A magyar egyházban tagságát azonban megtartotta. A Belga Protestáns Egyház keretében élő kisebbség ezután kilépett a belga kötelékből, és hozzánk, a függetlenekhez csatlakozott. Az összevont presbiteri gyűlésünk, majd pedig a közegyházi gyűlésünk Nt. Pándy Andrást örökös tisz^letbeli lelkipásztorává, engem pedig, mivel koromat tekintve én is benyújtottam lemondásomat, örökös tiszteletbeli főgondnokká választott. Életünk, szolgálatunk fokozatosan tovább vetkőzte le a régi formákat, hagyta el a járszalagot. A feladatokat, szolgálatokat méginkább szétosztotta, aprózta kisebb és mégkisebb csoportokra, családi közösségekre. Ha köszöntenünk kell a Bethlen Naptár olvasóit, akkor Belgiumból így megy a köszöntés: “Köszöntenek titeket ... az Urban felette ige Akvilla és
