Bethlen Naptár, 1981 (Ligonier)
Egyesült Államok - Egyéb gyülekezetek
156 BETHLEN NAPTÁR 1981 kölcsönöket. Azóta, ha néha-néha “rémítenek is a hullámok”, s rosszindulatú “habok között” megremeg a gyülekezet szíve — ők rendületlenül Benne bíznak, “Aki megvívhat tengerekkel”. Hogy a sok ellentmondás ellenére, lehet-e még gyülekezetei szervezni, templomot építeni és fenntartani a lehetőségek és a szabadság földjén, Amerikában, hadd említsük meg Oláh György, kiváló magyar újságíró egyik cikkét, amely napvilágot látott a Kanadai Magyarság hasábjain: A kishitűek vegyenek példát Nagy Pál János lelkésztől és gyülekezetétől, aki és amely lelkész és gyülekezet megmutatta, hogy még mindig lehet gyülekezetei, és magyar egyházközséget szervezni!” Ez a gyülekezet élő, mozgékony, cselekvő vallásos és hazafias közösség. Ügy a magyar, mint az amerikai egyházi és nemzeti ünnepeket megtartja. Szerves tagja a Dade megye Keresztyén Egyházak Tanácsának, a Miami Város Szépítő Nagybizottságának, A Rabnemzetek Dél Floridai Bizottságának, az Amerikai Magyar Szövetség Dél Floridai Osztályának, az Erdélyi Világszövetség Floridai Osztályának, az Amerikai Magyar Református Egyesület 371. Osztályának. Támogatója a Rákkutató Intézetnek, a Kulturális Előadások rendező bizottságának, a Miami Beach-i Város Szépművészeti kiállátásának. A fentemlített szervezetekben Nt. Nagy Pál János mint elnök, alelnök, igazgatósági tag szerepel. Az egyházközség és a Nőikor vezetői ugyanazok, akik voltak a múlt esztendőben. Nt. Nagy Pál János és Dr. Deák Imre titkár a letelepedés és házvásárlás terén őszinte, becsületes tanácsot ad azoknak, akik az északi államokból, vagy külföldről jönnek Miamiba és itt szeretnének élni a szubtrópusi éghajlat alatt, ahol a zendülések, még több ijesztések és ferde hírek ellenére jobb élni, mint bárhol a világon. * * * AZ AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUS KONFERENCIA (AMEK.-Lutheran Church in America) RÖVID BESZÁMOLÓJA Az amerikai magyar evangélikus gyülekezetek életük legnagyobb kérdései előtt állanak. Több helyen a döntés szabadsága is kiesett már a kezükből. A bezárt templomajtó, vagy a vasárnapi templomlátogatók gyér sora, megroggyant vállú öregeinkkel valahogy a temető korhadó sírfáira emlékeztetnek. Nem egyedüli jelenség, a többi felekezetek gyülekezeteinél is ezt látjuk. Csak a szomorúságunk válik fájóbbá, amikor saját testünkben érezzük öregedésünket. Gyorsan és észrevétlenül jutottunk ide, annyira, hogy a jelentőségét és következményeit se tudjuk a maga valójában felmérni. Gondolataink a megdöbbenés nyomán a halál és félelem érzéseit hozzák előtérbe. Mi lesz velünk? Majd pedig egy csendes és megnyugtató érzés az öreg fának sorsát látja megnyugtatónak, mely bár tövestől dől ki, de amíg élt, gyümölcsével nemzedékeket táplált. Bizo-
