Bethlen Naptár, 1981 (Ligonier)
Egyesült Államok - Az Amerikai Magyar Református Egyház
130 BETHLEN NAPTÁR 1981 HOLLYWOOD, CALIF. — Lelkipásztor: Trombitás Dezső 751 Crenshaw Blvd., Los Angeles, Calif. 90005 — Tel.: (213) 938-0205. Nagy dolog, ha egy gyülekezetben szépen és ékesen mennek a dolgok, ha az épületek kifestve, jó karban vannak. Különösen szívetmelegítő látvány, ha az atyafiak testvéri szeretettel és Isten dicsőségére munkálkodnak együtt, amikor sokhelyütt torzsalkodnak és az egyháztagok a saját dicsőségüket keresik. Csak elismeréssel adózhatunk a tisztüket felelősséggel betöltő presbitereknek és a fáradhatatlan nőegyleti tagoknak, mert a megszerzett javak megtartása, továbbépítése ugyan olyan szent kötelessége a tagságnak, mint a lelkiekben való gyarapodás. De időnként lelkiismereti kérdéssé kell tennünk azt is, hogy a Jézus Krisztusban való meggyökerezés és tovább épülés vajon ugyanakkor hangsúlyt kap-e a gyülekezetben, mint az anyagi kérdések hűséggel való elvégzése, a közügyek vitele? Ha Isten felől nézzük a gyülekezeti problémákat: van idő, amikor az özvegyasszony két fillérjére kell tenni a hangsúlyt, máskor meg Jézusnak azt a kijelentést kell szívünkig engedni, hogy “irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre” (Máté 9:13). Isten minden keresztyént munkatársának tekint. Isten nem közvetlenül, hanem embereken keresztül foganatosítja blueprintjét, és Szentlelke által egyik egyháztagnak a bölcsesség beszédét, a másiknak hitet, a harmadiknak a lelkek megítélésének kegyelmi ajándékát adta. A gyülekezet épülésére és mindenekfelett az ő dicsőségére és Fia neve magasztalására adja a lelki ajándékokat. Lelkipásztor évtizedek tusakodása, illetve anyagi problémákkal való vívódása, közéleti és irodalmi tevékenysége után arra “igyekszik” tenni a szolgálatában a hangsúlyt, ami valójában az egyház elsődleges ügye: “Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Nekünk, magyaroknak, nem az a legnagyobb nyomorúságunk, hogy ugyanaz a tíz-húsz ember végzi a munkát, hanem, hogy nincs tíz-húsz ember, aki állhatatosan, szenvedélyesen imádkozna ébredésért! Nem csoda, hogy imádkozó hátvéd nélkül sok egyház egyhelyben topog, a lelkész erőtlenül, hatás nélkül hirdeti az Igét, és az egyháznak egy harmadosztályú klub nívójára kell lesüllyednie, hogy fenn tudja tartani magát. Hálára késztető dolog, hogy ezidén is szép előrehaladást tettünk anyagiakban, sőt mások gondjaiban is osztozhattunk; hogy irodalmi rendezvényeink nívósak voltak; egy fotózsurnalisztikai kiállításunk nagy visszhangot kapott. De Lydia körünk imaszolgálata, a gyülekezeti-közösségi közbenjáró könyörgések, fohászok kézzelfogható áldásai, az egyházi híradónkban megjelent igehirdetések visszhangja mind-mind arra utal, hogy a gyülekezeti életünk központjába egyre inkább Isten Igéje kerül. S a Lélek gyümölcseiért illesse Istent és az Ö Krisztusát dicséret, dicsőség és hálaadás.
