Bethlen Naptár, 1980 (Ligonier)
Kovács Pál: Búcsú a nyugdíjba vonuló Eszenyi Lászlótól
1980 21 Balogh István volt az, aki az 1950-ben leállított magyar kivándorlást egy általa kiharcolt rendkívüli kongresszusi kihallgatáson újra mozgásba hozta. Balogh ott beadott memorandumát magyar nyelven Eszenyi László írta meg, minthogy akkor még angolsága igen kezdetleges volt. 1950-ben lépett az Amerikai Magyar Református Egyesület szolgálatába.. . Először Borshy-Kerekes György főtitkár mellett látta el a titkári teendőket. Az 1956-os közgyűlés főszámvevővé választja és ezzel az Egyesület legfiatalabb főtisztviselője lesz, aki alig hat évet töltött akkor még Amerikában. 1961-től főellenőr, az 1976-os közgyűlés pedig ügyvezető alelnöki méltóságra emeli. Eszenyi László egyesületi főtisztviselővé történt megválasztásával hivatalból tagja lett Bethlen Otthonunk igazgatóságának, később Felügyelő Bizottságának is és bekerül a Bethlen Naptár szerkesztő bizottságába. Építő ember volt, aki intézményeink fénykorának nemcsak tanúja, hanem eseményeket mozgató szereplője mindvégig, ő az egyetlen hivatalban maradt tagja annak a tisztikarnak, amely Magyar Amerika egyik műemléknek beillő, gyönyörű épületét a Kossuth Házat emelte a főváros szívében. Élharcosa volt annak a csoportnak, mely az Öregek Otthonának úgy nevezett “Kecskeméthy szárny”-át a mai hatalmas épületté szélesítette ki. Ő tette a javaslatot az új szárnyépület hozzáadására, valamint a “Moria Hegyén” most megkezdett építkezések sürgős megkezdésére is. Adja Isten, hogy még hivatalban legyen, amikor a pompásan átalakítandó Nyomdaépület és a szép, kényelmes igazgatói lakóház felavatásra kerül. Gyakran hallottuk tőle az utóbbi időben, hogy amikor a politikai percemberkék zsivajgása megszűnik és a marakodás pora leülepedik, csak két dolog fog emlékeztetni arra, hogy valaha itt jártunk: a KÖVEK és a KÖNYVEK. A Kövek, amiket a mi egyházaink és egyesületeink házaiba építettünk, és a könyvek, amiket magyar becsülettel megírtunk. Eszenyi László mindkét munkából alaposan kivette a részét. A “Testvériségnek” negyed századon át volt társszerkesztője, a Bethlen Naptár szerkesztő bizottságának tagja, többszáz politikai és közgazdasági cikk és tanulmány írója, eddig két könyv szerzője, amikkel beírta nevét az amerikai-magyar szellemi életünkbe. Nagy teherrel és rendkívüli felelősséggel járó hivatali elfoglaltsága ellenére mindig tudott időt szakítani sokirányú közéleti tevékenységre. Főpénztárnoka, alelnöke, majd intézőbizottsági elnöke volt az Amerikai Magyar Szövetségnek, főellenőre az ötvenhatos szabadságharc menekültjeinek megsegítéséra alakult “Co-ordinated Hungarian RelieF’-nek, tagja a Magyar Cserkészszövetség Nagytanácsának, aranyéremmel kitüntetett tagja az Árpád Akadémiának, évtizedeken keresztül tagja, egy ízben elnöke is a Protestáns
