Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
Versek
JÚNIUSI ÉJSZAKÁK Az égalj mindenütt viharsarok, magas pusztákra fellegcsorda vágtat, szívrezzentő, komor zivatarok villámmal cifrázzák az éjszakákat. Hallgatom a hatalmas égi szót: most ott dördül Visegrád orma táján. Ilyen kirobbanó fortissimót a nagy Süket sem vert ki zongoráján. Ó, lesznek még vihartermő nyarak, fölöttem villámok vágnak keresztül, zengő mennydörgések szólítanak, s elcsöndesült szívem egyet se rezdiil. Ápiilv Lajos (1887-1967) SZALONTÁN EGY AJTÓ MUZSIKÁL Este tájon, lenn Biharban rozsot darál az én anyám, a haja kibomlik s leng a szélben szemébe belesír a mező, kicsi malmát körbe forgatja s úgy dalolnak: ő, meg a kő. Az udvaron a lomb árnyéka lassan nő, a nap ellobog s illatok közt ül a szénaboglya. Aszú a nyár ... Anyám elzokogja, hogy a zab és a tengeri kiégett. Magában ő csak ezt siratja, aztán indúl, karján a szakajtó. S ahogy belép a pitvarba, utána lágyan muzsikál az ajtó. Sinka István (1897-1969)
