Bethlen Naptár, 1979 (Ligonier)
A Kálvin Egyházkerület
1979 109 timentális értelemben, hanem valóságosan, gyakorlatilag, lényeget érintő módon. Hogy ezt megérthessük, tudnunk kell egy keveset a múltjából. A birtok „tulajdonosa”, az Amerikai Magyar Református Egyesület, vallásos meggyőződésből született meg 1896-ban. „Nem elég egyházakat szervezni; kell egy testvérsegítő egyesület” — mondotta az a néhány magyar református lelkész, aki megálmodta az Egyesületet, — „Az egyházi élet csak félkezű emberhez hasonló, ha nincs Egyesület, egy testvérsegítő intézmény, amely az egyházakat kezdeti nehézségeikben segíti, tagjait, özvegyeit, árváit, elesettjeit támogatja. Jó munkát csak két kézzel tudunk végezni.” Ez volt az a látomás, amelyből született az Egyesület. Természetes tehát, hogy a 10-ik évfordulón (1906) már felmerült az árvaház gondolata, bár csak 1919-ben fogadták el azt a határozatot, hogy minden egyesületi tag 5 centet (1923 óta 10 centet) ad egy árvaházi birtok megvételére és munkába állítására. így indult meg 1921-ben a ligonieri Bethlen Otthon az Egyesület és egyházaink együttes, „két-kezű” munkájaként, mely évtizedeken keresztül szószerinti OTTHONUNK volt, öszszetartva magyar református népünket, táplálva őket élő hittel és cselekvő szeretettel, gondoskodva árváinkról és 1931-től kezdve öregjeinkről is, s ezzel megadta az Egyesületnek a lehető legjobb hírverést: a Krisztusban nyert Jó Hír, az Evangélium szolgálatát (Mt. 25). Míg ez a látás élt, az Egyesület virult és egyházaink növekedtek; mikor ez a látás elhalványult, az Egyesület megsínylette, egyházaink megszenvedték. Az a tőke, amelyet ez a felmérhetetlen jóakarat épített bele a Bethlen ‘Otthonba, számokban ki nem fejezhető, de azért a pénzbeli befektetés is jelentős. Az árvaház első 10 esztendeje alatt $403,633.01-t adományoztak az Egyesület és egyházaink tagjai; s bár az Egyesület a legbőkezűbb támogatók egyike volt mindig, legyen az is világos, hogy egyházaink adományából és a 10 centes hozzájárulásokból az Egyesület az utolsó centig viszszakapott minden kölcsönt, melyet a Bethlen Otthonnak nyújtott! Volt mindig pénz ugyanezekből a forrásokból arra is, hogy az Otthon egyre szélesedő munkáját fedezni tudjuk. Néha komoly nehézségekkel kellett megküzdeni, de népünk hite és áldozatkészsége csodákat mívelt! Például az 1931 -es konvención felmerült annak a gondolata, hogy a depressziós nyomás enyhí
