Bethlen Naptár, 1978 (Ligonier)
Egyesült Államok - Az Amerikai Magyar Református Egyház
1978 183 HOLLYWOOD, CALIF. — Lelkipásztor: Trombitás Dezső Cim: 751 Crenshaw Blvd., Los Angeles, Calif. 90005. Egyházunk —■ az indulás, magáratalálás nehéz évei után — felnőtt, nagykorú lett. Az elsősorban nem a tipikusan amerikai aktusban jut kifejezésre, hogy t.i. az adósságlevél-égetést illő közegyház görögtüz fényénél ünnepeljük meg, hanem inkább abban, hogy gyülekezeti életünk szép rendben, csendes mederben folyik. Nem tagadjuk, hogy időnként és nosztalgiával visszaidézzük ama “szép idők”-et, amikor egy cent nem volt az egyház pénztárában és lelkipásztort, presbitériumot hol nyíltan, méginkább hátbatámadták... A szervezés, az anyagi/lelki talpraállás sok törődést, sok felelősséget magábanrejtő évei után Istennek tetszett, hogy megajándékozzon bennünket a testvéri szeretet, a zavartalan gyülekezeti élet, és talán mondhatjuk, hogy az országos elismerés számos jelével. Tisztában vagyunk azzal, hogy a dolgok rendbetételével, a légkör tisztulásával sok kísértés érhet bennünket. Az egyháztörténet adaléka és egyben figyelmeztető tanulsága az, hogy ott és akkor, ahol és amikor az intézmények sorában az egyház vezetőszerepet kap, “jól megy a sora”: felmerülhet a jogos gyanú, hogy az egyház párbeszéde a világgal jobban sikerült a kívántnál! “Kerestem az egyházat — mondta Brunner, a nagy svájci teológus — és a világban találtam meg. Kerestem a világot és az egyházban találtam meg . Az őskeresztyén egyházak/gyülekezetek addig voltak ütőképesek, amíg gondban és üldözötten tettek bizonyságot a világ Megváltópáról, aki úgy volt az, hogy szolgált és életét adta másokért. Távol legyen még a gondolata is annak, hogy nem vagyunk hálásak Istennek, hogy távlatot, értelmet adott egyházi tevékenységeinknek, hogy csendes, békés vizekre vezetett el minket! De tisztában vagyunk azzal, mint mondtuk, hogy a konszolidáció, a világban a helyünket meglelés — a rutin, a megszokás automatizmusát IS magában rejtheti. Egyházunk légköre, Istennek hála, nemcsak feltételezi, de igényli is az időnként való robbanást, ellentmondásos cselekedetet, éppen mivel elsőrendűen Istenen tájékozódó emberek együttese, gyülekezete akar lenni! És ahol Isten regnál, ott nem kell félni attól, hogy a medrek beiszaposodnak, a vallásos élet formalizmussá válik. Isten gyermekei messze elmehetnek, de végeredményében csak addig, ameddig a póráz engedi. Az ember alapvetően polgár és szeretne baj, probléma nélkül élni. Isten viszont nem habozik, ha az Anyszentegyház érdeke úgy kívánja, az övéit bajjal és problémákkal terelgetni a mennyei akol felé. A Hollywoodi Magyar Református Egyház 18-éves fennállása óta — emberileg szólva —élt és akciókban megélt annyi tartamot, amennyit sok félszázados amerikai magyar református egyház élt és megélt... Az ige figyelmeztetése most számunkra az, hogy “tartsd meg, amik nálad vannak. .A megtartás, a helytállás, a meg-nem-restülés munkájában adassák dicséret, dicsősség, tisztesség és hálaadás az egyház Urának, Jézus Krisztusnak, aki hű, és általa/érette magasztaltassék az ő neve azokban, aki híveknek találtatnak majdan... Egyházi épületeink rendben vannak. Adósságunk nincs.
