Bethlen Naptár, 1978 (Ligonier)
Egyesült Államok - A Kálvin Egyházkerület
1978 131 Sinei István és neje 50-ik házassági évfordulóján közös ebéden voltak ünnepelve. múlté. Református Egyházunk betöltötte hivatását és küldetését a detroiti magyarság körében, de mint íratlan emlék lassan feledésbe megy, mert falai között gyakran megfordult és otthonra talált tagjai már örök álmukat alusszák a Woodmere-i Temetőben. Gyermekeik elhagyták a Delrey szülői házat és a külvárosban élnek, mert a Gyárak füstje és az új telepesek, életmódja, valamint a feketék benyomulása Delrey-t tönkretette, mint a legtöbb nehéziparú várost. A fehér ember menekül előlük és így apáink emlékei ma már romokba és feledésbe mennek. Jó visszamenni a múltba, ha a régi idők emléke és dicsősége erőt és bíztatást tud nyújtani a számunkra. Mégis elszorul a szívünk, ha arra gondolunk, hogy “utolsó mohikánként” állunk a bástyán, de lehetséges, hogy következő “decade” 10 esztendőben már csak múlt időben fognak beszélni arról, hogy éltek Delreyben is magyarok, mert az egészet ipari negyednek minősítették és egyszer a sok kicsiny egyszerű, a mi szemünkben ma már régimódú lakások helyén valamilyen gyár fogja a helyet elfoglalni. Most, amikor nehány fényképpel bizonyítom, hogy mindezek ellenére még élünk és őrizzük a múlt emlékeit és Magyar Református örökségünket Detroitban, mind ezt idős gyülekezeti tagjainknak köszönhetjük, akiknek az áldozatos munkájuk és adakozásuk teszi lehetővé még ma is azt, hogy ilyen nehéz körülmények között is, még Delrey-ben az Első Magyar Református Egyház megújított templomában 50 éve még hangzik az Isten élő és ható beszéde. Asszonyaink szorgalmas munkája nélkül, mely havonta egyszeri sütésből, gyülekezeti ebédek rendezéséből és Társasjátékok nélkül nem lenne lehetséges. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt évben munkájuk által 8000 dollárral járúltak az egyház fenntartásához, az ő saját ada-
