Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)
Dr. Szabó Lajos: A "Mohácsi Vészes" Gömörben
1 1977 99 az úton almaderes könnyű járású szép kis lovon egy szépséges kisasszony lovagol az iskolánk felé. Nem a falunkbeli földesúr lánya volt, azt jól ismertük, kontesznek hívták és gömbölyű szeplős lány volt s gömbölyűfaru kancán gyakran vágtázott az úton, ki a hegyi legelők felé. De ez a lovasnő merőben ismeretlen volt előttünk. Ez szép volt, mint a mesék lánya, fehér, mint a liliom s koromfekete haja bontottan hullámzott alá egészen a lova nyergéig. Bámészan figyeltük. A tündérek lehettek ilyenek. De a rektor úr rögtön megmagyarázta a valóságot, hogy ki is ő tulajdonképpen : — Úgy nézzetek gyermekeim eme kisasszonyra, aki most látogatóban időzik falunkban, hogy az ő ősatyja vezényelte egykoron, 1526-ban augusztus 29-én, azon a szomorú szerdán a mohácsi csatában a magyar hadsereg jobbszárnyát. ... Nem kellett nekünk biztatás, hogy nézzük. Rátapadt a szemünk s álmélkodva gyönyörködtünk benne. Óh milyen jó pedagógus volt az a régi rektor úr, amikor így rögzítette bennünk a történelmet. Mert mennyi mindent elfelejtettek azóta azok a régi oskolások, de azt nem felejtik míg élnek, hogy Tahi János vezényelte a mohácsi jobbszárnyat, az a Tahi, akinek láttuk a szépséges ükunokáját a gömöri kis falucska utcáján almaderes lovon poroszkálni. Hát lehet az ilyet elfelejteni? A szépséges ükunoka ott volt a falunkban vagy két hétig. Az iskolások mind rajongtak érte. Lesték a kastély parkjának vaskeretes kapuját, hogy mikor lovagol ki rajta. S ha kijött egymásnak kiáltozták a gyerekek: — Jertek, jertek gyorsan, mert gyön a mohácsi vészes! De aztán eltűnt a “mohácsi vészes” egy októbervégi napon, mikor már nagyon hullottak a falevelek a falut körülölelő erdőkben és söpörni kezdte az őszi szél az erdők sokszínű tarka avarját. Az erdőben gallyat szedők mesélték, hogy látták kint az erdőn: a földesúr otromba, félhülye fia meg akarta ölelni a kisasszonyt és helytelenkedni akart vele. De mikor átkarolta volna, adott neki a kisasszony onnan lóhátról, visszakézzel egy olyan pofont, hogy a bamba bárófi zsákként zuhant le a lóról. Másnap a kisasszony elutazott s véle eltűnt a gömöri kis falunkból a mohácsi vész minden emléke. Azazhogy nem egészen,
