Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)

Eszenyi László: Gondolatok egy amerikai magyar múzeum és könyvtár létesítéséről

64

BETHLEN NAPTÁR

Amerikai látogatása idején Dr. Ujszászi Kálmán, a sáros1- pataki kollégium könyvtárának igazgatója nemcsak rendbe szedte és csoportosította a Bethlen Otthonban lévő anyagunkat, hanem annak megőrzésére és kezelésére vonatkozó hasznos tanácsokat is adott. Legutóbb Dr. Szabó György, a new yorki Metropolitan Museum of Art gondnoka szemlélte meg gyűjteményünket, valamint a tárolásra és kiállításra tekintetbe jövő helyiségeket és szakvéleményét írásban is megadta a Bethlen Otthon igazgatójának, akit a vállalkozás előkészítésére felkértünk.

Mindkét szakértő szerint a gyűjteményben található anyag jellegénél fogva az alábbi három csoportba sorolható:

1. Könyvtárban tartandók a könyvek, újságok, folyóiratok, képes híradók, bekötött kéziratok és kisebb nyomtatványok, mint amilyenek a falragaszok, meghívók, program füzetek, képes levelezőlapok, stb.;

2. Archívumban való megőrzést igényelnek a megszűnt gyülekezetek iratai, anyakönyvei, jegyzőkönyvei, pénztárnaplói, tagsági laj stromai és levelezése;

3. Múzeumban helyezendők el a feloszlott egyházak által beszolgáltatott kegyszerek, úrvacsorái térítők, színes ablakok, esetleg palástok vagy a lelkészek más jellegű öltözete, mint amilyen a Bocskai tóga volt. Ugyanide sorolhatók egyesületi és egyházi életünk fontos mozzanatairól felvett fényképek, filmek hangszalagok és közéletünk kimagasló vezetőinek arcképei vagy szobrai, ha ilyenek vannak vagy lesznek.

Dr. Szabó szerint az általa megszemlélt minden anyag az aránylag kis költséggel átalakítandó ($15 -16,000.00) volt nyomdaépület első emeletén együtt elhelyezhető volna. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni néhány megszívlelendő körülményre, mielőtt a kiépítés munkáját ténylegesen elkezdenénk.

A jelenleg Bethlen Otthonunkban ma meglévő anyag minden kétségen kívül a fent említett módon elhelyezhető és kiállítható. Azonban az egyesületi és egyházi vezetők legutóbb tartott megbeszélésén kialakult egyhangú megállapodás szerint magyar és református múltunk emlékeinek széleskörű további összegyűjtését a legnagyobb energiával folytatnunk kell, mielőtt a nagyértékű és pótolhatatlan anyag veszendőbe menne. E terén már is mu-