Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)

Kanada

286

BETHLEN NAPTÁR

MAGYAR GYÜLEKEZETEK A KANADAI PRESBITERIÁNUS EGYHÁZBAN

Abottsford, B. C.

Lelkész: id. Mészáros Sándor

Békevár, Sask.

Lelkész üresedésben

Brantford, Ont.

Lelkész: Dienes László

Calgary, Alta.

Lelkész: Becske Lajos

Delhi, Ont.

Lelkész: Dr. Pándy Szekeres László

Edmonton, Alta.

Lelkész: Dezse Gábor

Hamilton, Ont.

Lelkész: Dr. Baksa Csaba

Lethbridge, Alta.

Lelkész: Teles György

Montreal, Que.

Lelkész: Szabó Péter

Mount Bridges, Ont.

Lelkész: Vietorisz Lajos

Oshawa, Ont.

Lelkészi állás üresedésben

Ottawa, Ont.

Katekéta: Csurgai János

Toronto, Ont.

Lelkész: Seress Ödön

Vancouver, B. C.

Lelkész: Csiszár Attila

Welland, Ont.

Lelkész: Füleki Sándor

Windsor, Ont.

Lelkész: Nyárádi Tamás

BRANTFORD, ONT. —Lelkipásztor: Dienes László november 1-ig.

Az egyház gondnoka: Nagy Imre, algondnoka: Fekete László, pénztárnoka és jegyzője: Simon Barnabás. A Nőszövetség elnöke: özv. Parvanyik Jánosné, alelnöke: özv. Márton Józsefné, pénztárnoka: Gara Dezsőné, jegyző: Dienes Lászlóné. Orgonista: Nagy Randy.

Dienes László lelkipásztor november 1-vel nyugalomba vonult. Sokszor felhangzott már a kérdés: Az Úr szolgája mehet-e nyugalomba? Ha a Szentírást kutatjuk e szempontból, valóban nem találunk ott senkit, akiről ilyen volna írva. Legfeljebb az örök nyugodalomba bemenetelről olvashatunk benne. A nyugalomba vonulás azonban nem az Úr szolgálatából való kilépést jelenti, — jelen esetben sem azt. Inkább az intézményes, emberi törvények által megszabott kötelékek alóli felszabadulást. Nos, csak ezt készítette el amaz örök Jóság, a Gondviselő Isten 42 évi szolgálat után megfáradt szolgájának. (15 év Nábrádon, Szatmár megye Fehérgyarmat-i járás, 15 év Debrecenben, 12 év Kanadában). Legyen Néki hála a nyugalom lehetőségéért, valamint a 42 évi munkálkodásért is. Mennyiben volt ez a szolgálat hűséges, mennyi gyümölcsöt termett, vezetett-é bűnösöket megtérésre, a megváltás örömébe, az örökélet reménységébe, kötözött-é sebeket, törölt-é könnyeket, a Krisztus szeretetéből és áldozatából legalább egy parányi felragyogott-é benne, vágyva vágyik a majd hazatért szolga odaát megtudni. Hiszen itt a földön gyakorta gyötörte a gondolat: Üres kézzel állsz majd az Úr előtt, holott nagyobb hittel az Úrban dús kévéket vihettél volna elébe, sok-sok idvezült lelket. A búcsúzó lelkipásztor kérte a gyülekezete, hogy maradjanak meg a Krisztusban, mint a szőlővessző a szőlőtőkében. Az az imádsága, hogy a csodálatos beoltatás a Krisztus Jézusba áldott