Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)
Európa
144 BETHLEN NAPTÁR újjá varázsolt főépület nyújtott kellemes téli szállást az összegyűlt 30-tagú kis seregnek. A cserkészek meglepetéssel állapították meg, hogy az addig elhanyagolt szomszédos kisház is egészen megszépült s amikor a benne megtartott “tábortűz”-búcsúest alkalmával vidáman pattogó, lobogó, élő tűz fogadta őket, amely a formás új kandallóból áradt, ámulatuk és lelkesültségük még inkább fokozódott. A most már havonta rendszeresített családi istentiszteletek mellett, “Tangagarde” soron követő nagyobb eseménye a május 27-30-ra beállított gyülekezeti napok voltak, amelyeknek keretében az Országos Egyháztanács is megtartotta szokásos évi gyűlését. Mielőtt ennek főbb pontjait részletezném, úgy érzem, hogy néhány személyi ismertetésre van szükség: Dr. Vánky Farkas kutató orvos a dec. 21-i istentisztelet keretében lett mint végleges orsz. ref. gondnok felavatva. Erdélyi székely, aki 1969-ben jött Marosvásárhelyről Stockholmba tanulmányi célokból, majd végleg itt maradt s mint rákkutató helyezkedett el. Lassanként sikerült feleségét, Anikót, aki maga is gyermekorvos és pszichiáter, valamint 3 gyermekét kihozatnia. Az első pillanattól kezdve bekapcsolódott egyházi munkánkba és mint kultúrember a magyar kulturális tevékenységbe. Évek óta presbiterünk azonkívül a magyar önképzőkör “primus motor”-ja a célkitűzés pedig a magyar irodalom, zene és népművészet ismertetése mind a fiatalság, mind pedig az idősebbek között. Kellner Ilona ev. lelkész gyermekként került szüleivel Svédországba. Noha tanulmányait itt végezte, mint gyülekezetünk tagja szívvel lélekkel bekapcsolódott magyar munkánkba és habár svéd szolgálata van, mint lelkész és leánycserkészcsapatunk parancsnoka segít és terjeszti magyar ismereteit. Koltay Júlia tanárnő ugyancsak gyermeke gyülekezetünknek. Mély hite és egyházi életünk iránti érdeklődése folytán a legfiatalabb presbiterünk, ezenkívül magyar nyelvoktató és tangagardei munkánk nagy erőssége. Több ilyen fiatalra lenne szükségünk. Dr. Vánky Farkas
