Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)
Európa
1977 139 kezetek tagjainak is érezhetjük újra magunkat s hazalátogatásaink alkalmával otthonosan tudunk részt venni lelki életükben. Ugyanúgy a kilátogató testvéreink, rokonaink itteni küzdelmes egyházi s magyar közösségi életünkben valósággá tudják tenni a hazai magyarsággal való lelki, kultúrális kapcsolatainkat. Ennek kapcsán különös örömmel adunk hírt arról, hogy az idei augusztus folyamán az alulírott prédikátornál volt (Bradfordban) rokoni látogatáson az unokaöccse, Hídvégi Csongor, a Budapest-Rákospalota óvárosi ref. gyülekezet orgonista kántora és karmestere (kis családjával) s előzetes terveink szerint feleségével együtt igen emlékezetesen közreműködött az aug. 15-i manchesteri Szent István ünnepségünkön. Mindketten komoly sikert arattak zenei tudásukkal, kultúrált, mély érzésekkel meleg, erőteljes hangjukkal. Az ünnepi ref. istentiszteletünkön, melyen Nagy Ernő ref. lelkész hirdette ősi hittel az örök Igét, Hídvégi Csongor látta el — szakértőén —- a kántori szolgálatot s a felesége énekelte — igehallgatásra előkészítő buzgósággal — Bach: “Isten él” kezdetű, szívhez szóló énekét. Végezetül hangsúlyoznunk kell, hogy az utóbbi 1-2 esztendőben a már 70-es korosztályú Nt. Nagy Ernő ref. lelkész északangliai lelkipásztori működése (havonkinti látogatásai s igehirdetése) képviselte felénk: közvetlenül láthatóan az egyetemes Magyar Ref. Egyház lelki közösségét. Érthető tehát, hogy mi, északangliai magyar reformátusok Nt. Nagy Ernő ref. lelkész határozott, nyílt vezetésével szeretnénk megvalósítva látni az északangliai Magyar Ev. Ref. Keresztyén Szórványmissziónknak folyamatos gyülekezeti életet élő, önálló északangliai (Bradford-Manchester-i) szórvány-gyülekezetté való fejlődését s a délangliai, (londoni) szórványgyülekezettel testvéri egyenrangúságban, a szintén még szervezésre váró nyugateurópai magyar református egyházmegyébe s azon keresztül az ugyancsak még kiépítésre váró, világmissziói rendeltetésű, európai-amerikai (atlanti) magyar református egyházba való lelki és szervezetileg is valóságos bekapcsolódásunkat. Habár nagy lelki örömünkre s bátorításunkra szolgál, hogy az erőteljes amerikai magyar ref. testvéreink végre — Isten segítségével — a megvalósulás útjára vitték az amerikai magyar ref. egyházaink lelki és szervezeti egységét, ugyanakkor fájlaljuk, hogy az 1975 tavaszán nagy lelkesedéssel meghirdetett, világmiszsziói célú “Egyesülő Magyar Református Egyház” gyakorlati