Bethlen Naptár, 1977 (Ligonier)
Dél-Amerika
1977 123 lekezet, amely ekkora felelősséget és terhet vállalna magára. Az Argentínai Magyar Református Egyházzal együtt pedig egész Dél-Amerikára terjedő felelősséget kell hordoznunk. Köszönjük mindazok szeretetét, akik ebben közösséget vállalnak velünk. A Brazíliai Református Keresztyén Egyház teológiai végzettségű feleségemmel együtt mindkettőnket lelkészként hívott szolgálatra. Azért vállaltuk el ezt a munkát, mert Jézus Krisztus szeretetét megismerve elhatároztuk, hogy Isten rendelkezésére akarunk állni bárhol, ahol Ő kívánja. Csodák sorozata az, ahogy Isten lehetővé tette ezt a szolgálatot. 1975. november 2-án búcsúztunk el szeretett érdligeti gyülekezetünktől. Ekkor keresztelte meg három hónapos Tamás fiúnkat a Budapesti Református Teológiai Akadémián továbbtanuló Moses Mutuiri kenyai lelkésztestvérünk. Ez az alkalom kifejezte, hogy a magyar és a kelet-afrikai református egyházak között egyenrangú, kölcsönös szolgálat folyik. Braziliába indulásunk előtt néhányan azt kérdezték, hogy a brazíliai magyarok közötti szolgálat miatt hogyan hagyhatjuk abba a külmissziót, ha az a küldetésünk. Tíz hónapos braziliai szolgálatunk tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy misszióban, külmisszióban szolgálunk. A braziliai testvérek szeretettel fogadtak bennünket. Nagy öröm számunkra az itt élő magyarok bizalma és készsége az együttműködésre. Mi is megkülönböztetés nélkül, nyitott szívvel fordulunk mindenkihez. A magyarok és brazilok közötti vegyesházasságok és baráti kapcsolatok révén sok brazil ember is ellátogat a gyülekezetbe. Ez nagy missziói lehetőség. Megható számunkra, hogy olyan fiatalok is tudnak magyarúl, akiknek nagyszülei gyermekkorukban kerültek Braziliába, szüleik pedig már itt születtek. A szülők céltudatos, komoly elhatározása nyomán valósulhat ez csak meg. Úgy figyeltük meg, hogy akkor tudnak magyarul beszélni a fiatalok, ha otthon a szülők magyarul beszélnek velük, vagy legalább a magyarul beszélő egyik szülő tesz így. Nemzedékek láncolatában adhatjuk tovább evangéliumi és magyar örökségünket. Minden erőfeszítést megér az az öröm, ha a szülő, nevelő látja, hogy miatta nem szakad el a lánc. Jó példa erre II. Rákóczi Ferenc, akiről Sao Pauloban és Rio de Janieroban ünnepélyesen emlékeztünk meg születésének 300. évfordulóján. Őt csak gyermekkorában nevelhette édesanyja, de ennek olyan mély
