Bethlen Naptár, 1976 (Ligonier)
Dr. Szabó Lajos: Miért féltek a pásztorok?
1976 93 el az állat, azért nincs nyoma, mert el kellett ásni azonnal, hogy ne terjedjen tovább a dög. Meg osztán tudod a. pásztoremberek között sok volt akkor is biztosan a templomkerülő, még olyankor is, mikor volna helyettük, aki a munkában felváltaná őket, van köztük, aki hallatlan hagyja a pusztára kihangzó harangszót, a vasárnapi harangszót. (hol volt még akkor a vasárnap s hol a nólai püspök, aki ezer évvel azután fedezte fel a harangkészítést!) És elheverik a szent vasárnapot, egyszóval biztosan volt nekik a rováson elég, mint ahogy mindnyájunknak van, mert nincs teljesen bűntelen ember e világon, ki ebben, ki amabban vétkezvén. Hát így lehetett valahogy fiacskám, hogy annyira féltek nagy féléssel a bethlehemi éjszakán ama pásztornépek, míg az angyal nemcsak az éjszakájukat, hanem a lelkűket is megvilágosította, hogy ez a nap nem a félelemnek, hanem a kegyelemnek a napja, az örömök örömének napja. Elgondolkoztam ott a nagyanyám ölében és azt mondtam:— Hát ha ilyenek voltak ezek a pásztorok, miért éppen őket választották ki az angyalok? Hát nem volt náluk jobb ember akkor Bethlehemben? Nagyanyám a messziségbe legyintett: — Hát mit tudom én azt ilyen messze távolságból már, édes unokám! Lehet hogy volt, lehet hogy nem volt. Lehet, hogy a többiek, papok, léviták, írástudók, kereskedők, meg egyéb városnépek ott Bethlehemben még alkalmatlanabbak voltak. De értsd meg nagyon jól, hogy nem érdemért adatik az örömhír a kegyelemről, hanem teljesen ingyen, kegyelemből. Mert mint ahogy Szent Pálunk mondja, a világ megvetettjeit, nyomorultjait és szemetjeit választja ki sokszor az Isten. Minél feketébb a föld s minél sárosabb, annál szebben tündököl rajta a ráhullott hó palástja, tudod? És kimutatott a sűrű hóesésbe, ahol a havazás szép fehér palástja betakarta az udvar sarát, utca szemetjét és válogatás nélkül a szépség fehér ruhájába öltöztetett mindent. És akkor végül még azt mondta nagyanyám: — Tudod, nem baj az, jó az, ha fél az ember, bár jobban félnének ma is az emberek az ítélettől, a számonkéréstől. Az jó, ha fél az ember, mert akkor meghőköl a bűn útján és aztán annál jobban tud örülni, ha megkegyelmez neki az Isten. Mert ítélet nélkül is tud jóra vinni az Isten, én
