Bethlen Naptár, 1975 (Ligonier)
Csia Kálmán: Angyalok között
1975 79 Templomozás után az egyik magyar testvérhez igyekeztünk ebédre. Egy darabig, gondolat termő csendben ültünk együtt, két volt lelkész, akik jövedelmezőbb pályát választottak mint a magyar pásztori munka, a helyi lelkész és én. Aztán egyszerre megeredt a volt kollegák szájából a bírálat. Nagy hibám az volt, hogy az úrvacsorái bűnbánati imádságot az erdélyi szertartás szerint igy kezdtem: “íme egybegyűltünk itt és az angyalok és üdvözült lelkek társaságában trónusod elé visszük áldozatunkat.” Mi a két szolgáló lelkész válasz nélkül fogadtuk a vádakat. Én azonban úgy éreztem, hogy megnyílt az ég. előttem és fényben, tiszta útjain a csillagoknak visszarepült lelkem Kolozsvárra, az ősi templomba, hol évszázadok óta minden nagy püspök és kis segédpap igy imádkozott. A kolozsvári temetőben Szász Domokos, Kenessey, Nagy Károly püspökök gránit szobrai emberi alakot öltöttek, fellángolt rajtuk a kálvinista lelkészi palást és ragyogó élmények, emlékek által azt üzenték onnan élők és holtak, hogy amikor imában, bűnvallásban Isten trónusa elé hull az ember, angyalok és üdvözült lelkek társaságában van. Azóta is sokszor érzem, hogy akik voltak nagyobb valóságot jelentenek, mint sokan az élők közül. Most egy olyan lakónkra gondolok aki már évek óta elköltözött az élők földjéről. Onnan jutott eszembe, hogy két virágfát ajándékozott az otthonunknak és azok ezen az őszön teljes pompájukban virágoznak. Ugyanis az történt, hogy amikor az új építkezés megkezdődött máshelyre kellett elültetni azokat. Az egyiket a földhányó eke meg is sértette, mert útban volt és már hervadozott amikor máshová ültettük el. Azonban hárman is vállalkoztak a beteg növény kezelésére. így azután halálos sebéből kigyógyult a virágfa és fürtös virágai menyasszonyi ruhához hasonlítanak. Aki ezeket a növényeket nekünk adta, amig itt lakott közöttünk a virágok jószelleme volt. Úgy is ismerte őket, mint anya a gyermekeit. Az ő számára a dudva is virágot jelentett és a tövis is virággá változott át gondozásában. Mindenki Honának ismerte és bár történelmi nagy magyar családból származzott, nem haragudt érte. Atyja is református püspök volt. Ilona is mint millió bujdosó magyar rég elszakadt az ősi földtől. A püspöki palotából kiűzték őt a Jelenések Könyvének lovasai. Bujdosott, sírt és talán éhezett is mint mindnyájan
