Bethlen Naptár, 1975 (Ligonier)
Kanada
322 BETHLEN NAPTAR A dajka Minden magyar írót és magyar olvasót ő tanított beszélni, s oktatott ugyanolyan szándéktalansággal, öntudatlansággal absztrahálásra, a szimbólumok jelentésének kibogozására, ahogy a népköltészet teszi. Azokat is ö nevelte, akik meg sincsenek keresztelve, és soha életükben nem hallották a hírét se Szenei Molnárnak, se Dávid királynak. Zsoltároskönyve a reformált anyaszentegyház számára készült, igazán praktikus igény kielégítésére, hogy legyen mit énekelni az istentiszteleteken. Ha eléri kitűzött célját, azaz ha csak azt éri el, amit tervezett, a psalterium ugyanúgy egy felekezet személyes kincse, mint számtalan, az egyház szempontjából nagyjelentőségű más nyomtatvány, csakhogy valami más sikerült neki, amire nem gondolt, amit nem is remélhetett. Zsoltároskönyve korunkban sajátságos módon teljesen modemnek ható, szigorral, gyöngédséggel, lekerekítetlen sarkú szenvedéllyel zúgó soraival a szavak és képek hajszálcsövein át művekbe szívódott fel, majd túlcsordult kerubimon, szép híves patakra áhítozó szarvason éppúgy, mint a fordító szándékán, beleveszett az anyanyelv végtelen folyamába, s lett felekezeteken felüli, általános érték, mindenki dajkája, nemzeti tulajdon. Az Árvácska zsoltárokra bontott szerkezete csakúgy őt idézi, mint a tambura fölé görnyedő vén Arany, nyomon követhető a Tücsökzenében, de Nemes Nagy ótestamentumain szigorú látomásai között is. Nem érdemes megkísérelni, hogy összeállítsuk: a szintén Molnár javította Károlyi biblia fordításával együtt ki mindenkinél mutatható ki Szenei Molnár hatása: mindenkinél. Jókai öregasszonyai éppúgy az ő szenténekeivel ülnek a rokka mellett, ahogy ha éppen így akarja, az ő hangján szól Ady. Mondatépítkezése, eszejárása a legfiatalabb költők-írók szövegében is kimutatható, azok pedig aligha járatosak az ószövetségben. Viszont mind tanulták a Toldit és ismerik Móriczot. Az adományozó Többnyire pártfogók segítették hozzá, hogy létrehozza, ami miatt a világra jött, s nyilván hálás és boldog volt, ha kapott valamit. Ritkán kapott és keveset. Míg zsoltárain dolgozott, csak létfenntartását biztosították a körülmények, az Institutiók elképesztően nehéz munkája idején magáért a fordításért semmit sem adtak neki, csak a könyv kiszedése után utaltak heti másfél tallért, amíg a nyomdai előkészítés folyt: ezt kereste, önmaga korrek-