Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)

György Árpád: A Kálvin Egyházkerületi Közgyűlésen elmondott záró áhítat magyar nyelvű fordítása

1974

73

deni (más egyháztestekben élő) magyar testvéreinkkel együttműködés és egyházi egyesülés ügyében és szükség szerint tegyen lépéseket a kívánatos cél elérésére.” Egyházkerületünk tette ezt abban a reményben, hogy más felekezetek, illetve más felekezethez tartozó magyar református közösségek hasonló határozatok által ugyanolyan felhatalmazást adnak a püspöki tanácsnak, avagy közösségük vezetőinek, mint a Kálvin Egyházkerület. A közös szeretetmunkát, a közösen tartott presbiteri konferenciát, a közösen rendezett lelkészegyesületi gyűlést kövesse mindazon dolgoknak munkálása, melyeket együtt jobban és eredményesebben végezhetünk. A közös munka végső koronája az egységes keret megvalósítása lesz, amelyről elődeink sokat beszéltek, amelynek megvalósításáért sokszor közösen tárgyaltak, amelyért mindig imádkoztak, de amelyet sajnos sohasem tudtak a múltban megvalósítani, mert minden esetben jogi alapon indultak, jogi alapon tárgyaltak és jogi síkon buktatták meg e szent ügyet. Kezdjük a jövő egységes keretű életünket lelki alapon tárgyalni, lelki vonalon tervezni, lelki keretben kiépíteni és lelki síkon megvalósítani. János Evangéliumának 17. részéből olvassuk Jézus főpapi imádságát: “Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, hogy egyek legyenek.” Az Apostoli Hitvallás elmondásakor mi is bizonyságot teszünk arról, hogy “Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat.” Építsük mi is minden erőnkkel és imádságunkkal amerikai magyar református életünkben az egységes és közönséges keresztyén anyaszentegyházat.

A záró áhítatot Annie Johnson Flint költeményének idézésével végzem:

Krisztusnak nincs keze, ezért kezeinkkel

Kell végeznünk az Ő munkáját; Neki nincs lába, ezért nekünk Kell előkészíteni az Ő útját;

Nem beszél Ő, hanem a mi szánk Mondja el, hogyan halt meg értünk; Nincs más, aki hozzá vezessen Ha e földi utón mellőle eltérünk.

És ha kezünk nyitva Minden földi örömre;

Vagy ha lábunk letér az Ő útjáról A bűn csábításának engedve; Hogyan szóljon gyarló beszédünk Arról amit Ő eltilt?

Hogyan remélhetjük szolgálni Őt? Hacsak meg nem hallgatjuk, amire int.

☆