Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)

Ady Endre (vers): A föl-földobott kő

A FÖL-FÖLDOBOTT Kö

Föl-földobott kő, földedre hullva,

Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,

Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,

Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,

Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába, mindenha szándék,

Százszor földobnál, én visszaszállnék Százszor is, végül is.

Ady Endre