Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)

Kanada - Magyar gyülekezetek a Kanadai Presbiteriánus Egyházban

1974 307 szerveztünk, ahol egyháztörténelmet, a világvallásokat és korszerű egyházi kérdéseket tanulunk szeminárium jellegűen. Reméljük, hogy a jelenlegi 20 tanulón kívül felnőtteket is belevonhatunk ebbe a foglalkozásba. A többi szervezeteinkben, a Házasok Csoportjában, Nőegyletben és a két presbitériumban a szokásos munkák és egyházépítő programok folynak Isten dicsőségére. MONTREAL, QUEBEC — Lelkipásztor: Szabó Péter Főgondnok: Vajda János. 5 éve annak, hogy ez a kis gyülekezet megalakult Montreálban, s erről az időről csupán annyit mondhatunk, hogy “mindeddig megsegített minket az Úr.” Nemcsak, hogy nem érdemünk szerint, de reménységünk felett. 1972 októberében a gyülekezet lelki vezetésében személyi változás tör­tént. A korábbi lelkipásztor, Nt. Nagy Gyula New Yorkba távozása kap­csán Szabó Péter torontói társlelkészt hívta meg a presbitérium. Megbe­csülve mindazt, amit Isten végzett a gyülekezet korábbi lelkipásztora által, a továbbiakban is az Igére íigyelmezve kívánnánk előrehaladni. Az eltelt év, mint minden új kezdés, a szokottnál mozgalmasabb volt. Gyülekezetünk régi vágya teljesült egy olyan parókia épület megvásárlásá­ban, amely a lelkészlakás mellett lelkészi irodát és hétközi alkalmakra, bibliaórákra, gyűlésekre alkalmas helyiséget is nyújt. Visszatekintve el kell mondanunk, hogy a gyülekezeti adakozás a parókia vásárlására teljes mér­tékben önkéntes alapon történt, senkit személyesen fel nem szólítottunk. Istentől kértük és vártuk anyagi terheink megoldását éppúgy, mint lelkiek­ben való megtartatásunkat. Hálaáldozatokból s a felettes egyháztól kapott kölcsönből az épületvásárlás 1973 májusában megtörtént. A vasárnapi istentiszteleteket változatlanul a korábbi bérelt templom­ban tartjuk. Az istentiszteletek látogatottsága örvendetesen emelkedett, reméljük nem csupán átmeneti időre. A téli hónapokban pénteken az Ifjú­sági Kör találkozott, szombatonként konfirmációi oktatás volt, s az időseb­bek is összejártak hetenként, és csigacsinálás mellett énekeket tanultak, baráti együttlétben töltötték a napot. Különös örömünkre szolgál a szerda esténkéti bibliaórák látogatottsága. 20-30 főből álló csoport vesz részt hétről­­hétre folyamatos bibliatanulmányozásban. Jelenleg János leveleivel foglal­kozunk, s a bibliamagyarázat után az aznapi Igével kapcsolatos problémák megbeszélésére is sor kerül. Égető kérdésünk az, hogy csupán egy jól szer­vezett, de lelkileg ellaposodott, rutin gyülekezetté válunk-e, vagy pedig Isten Igéje és az Ő Lelke által válunk-e mi magunk is Isten gyermekeivé, akikre a világ sóvárogva vár. Nem az a fontos, hogy mennyire nő föl az évi költ­ségvetésünk, hanem hogy akiknek menni kell közülünk ebből az életből üdvözülni fognak-e vagy elkárhozni. Valójában erre nézve kell hogy történ­jék minden. Az 1973-as évben szeptember közepéig három gyermeket kereszteltünk, házasságukat három pár áldatta meg. Temettünk két alkalommal egy gyü­lekezeti tagunkat és egy gyülekezetünkhöz nem tartozó honfitársunkat. Gyülekezetünk egyik hűséges presbitere, Pájer Gyula, családjával együtt Windsorba költözött, mindannyian sajnálattal búcsúztunk tőlük. Négy fia-

Next

/
Oldalképek
Tartalom