Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Egyesült Államok - Kálvin Egyházkerület
1974 169 Mindent egybevetve, jó reménységgel nézhetünk a gyülekezet jövője felé, többek között azért is, mert ebben a világvárosban igen nagy számban élnek egyházi kapcsolatok nélkül magyar hittestvéreink, akikért komoly lelki felelősségünk van az örökkévaló Isten felé és népünk felé. PASSAIC, N. J. — Lelkipásztor: Kecskeméthy József Isten jó volt hozzánk az elmúlt 1972. esztendőben is. Gyengeségeink, betegségeink, hibáink és mulasztásaink, közömbösségünk, vagy nemtörődömségünk ellenére fájón-küzdő és vajúdó világunkban is alkalmat adott arra, hogy mi, mint amerikai magyar reformátusok, passaici végvárunkban békességben és szabadságban éljünk. Megsegített, hogy hitben és szeretetben munkálkodjunk egyéni, családi, társadalami és egyházi életünk boldogságáért, sáfárkodjunk és áldozzunk az Ő országa terjesztéséért. Ezért a nagy kegyelméért hálát adunk az Urnák, mert érdemli! Amilyen jóleső érzés volt az elmúlt évben látni egyházi életünkben és szervezeteinkben Isten segítő kegyelmét, sokak hűségét, odaadását és áldozatkészségét épen olyan fájó érzés volt látni a közömbösséget, a hűtlenséget és nemtörődömséget azok részéről, akik hívek is lehettek volna, de nem voltak. Kérjük az Egyház Fejét, hogy a jövőben tegyen mindnyájunkat hű sáfáraivá. A lelkipásztor, elöljárók és gyülekezeti tagok segítő- és áldozatkészségén keresztül Isten megadta számunkra az egyház fenntartásához szükséges lelki és anyagi javakat. Ezek mellett, még az alábbiakban adott alkalmat és nyújtott segítséget számunkra országa építése és terjesztése áldott munkájában: A lelkipásztort szolgálatában komoly betegség két ízben is próbára tette ugyan az év folyamán, de ennek ellenére a lelkész mind a homiális, sákramentumos és szimbolikus istentiszteleteket, mind az egyéb lelkipásztori szolgálatokat is igyekezett mindkét nyelven hivatás- és kötelességszerűen elvégezni. A templomlátogatás, mind a felnőttek, mind az ifjak és gyermekek részéről, különösen a nyár folyamán, jobb is lehetett volna. Általában mégis jónak mondható. Boldogabb és megelégedettebb lenne azonban minden család, ha a szülők és velük együtt gyermekeik is, télen és nyáron, rendszeresen látogatnák az Isten házát. Egyházi szervezeteink különböző egyházépítő és jótékonycélú szolgálataikat hűséggel és odaadással végezték. Testületeink és a gyülekezetünk életben, valamint a templomlátogatás terén is kiemelkedett a mindenkor és mindenekben készséggel résztvevők, a “mindenütt megjelenők és mindig dolgozók” áldott, kis csoportjának a szolgálata. A presbitérium rendes havi gyűléseit a hó második csütörtökjén mindig megtartottuk. Ezeken kívül két rendkívüli gyűlés is volt. Elöljáróink maguk érzik és tudják, hogy milyen mértékben tettek eleget hivatali kötelességeiknek. A presbiteri tisztség lelkiismeretes betöltésénél fontos volt és a jövőben is elengedhetetlen követelmény az, hogy a választott elöljáró rendesen járjon a gyűlésekre, a templomba, rendszeresen éljen az Űrvacsorával, hivatali és bizottsági beosztásaiban készséggel és híven szolgáljon, az adakozásban tehetsége szerint példaadó legyen, hiszen ezért “elöljáró”. Presbitereink az
