Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)

Dél-Amerika

197 i

151

BRAZÍLIAI református keresztyén egyház

A Brazíliai Magyar Eklézsia tavaly ünnepelte munkálkodása negyvenedik évfordulóját. A jubileum jelmondata a “Kívül-helül megújulás”. A Külső Ttiegújidást a központunk, a Sao Pauloban levő templomunk restaurációja jelképezte. Lelki örrendezéssel, hálaadásként adták össze a hívek amire szükség volt, hogy az épületkomplexum újra szép formájában tündökölhessen. A Bethlen Naptárban nem lehet felsorolni a sok pénzadományt, de a természetbeni hozzájárulásokból megemlítünk egypárat. A kőmíveseket, ácsokat Goda László küldte s ő irányította a megszépítés munkálatait. A toronykakas újraöntéséhez Battay Ferenc szolgáltatta az anyagot s Katona Oszkár, Szabó Mózes intézték a fehelyezését. A társadalmi és kultúrális nagytermet Forgács Sándor tette rendbe s végezte a festő munkálatokat is. A tempomkertben levő Lacikonyhát a Bányai testvérek födték be. — A legnagyobb örömöt maga az istentisztelet helye, az istenháza megújítása jelentette, fehérre festett falaival. A vasablakokat Jakus Imre adta, az üvegezést radostyáni Szabó Béla. A szép embuia padokat, szószéket Gubicza Péter csinosította meg. — A hívek közreműködésével folyt az egy évig tartó renoválás, jubileumi ünneplés. Minden szolgálat zavartalan maradt, mert az egyházimunka megbecsülői fáradoztak a külső megújítás terén is. Az Úr adott buzdítást minderre: Örvendezzetek az erős Istennek.

Énekeljetek dicséreteket, szép énekeket . . .

A jubileumi ünnepségeinknek egyik része volt a templom külső megújítása. Fontosabbnak tartottuk az Egyház Belső megújhodását. 36 esztendővel ezelőtt, a templomépítés megkezdésekor a jelmondatunk ez volt: “Mozduljon meg a lelked, magyar!” Most is a belső megújulást tartottuk a szükségesebbnek. Alapító tagjaink kiörgedtek. Alapvető egyházi munkásaink egyremásra mennek az örök hazába. Múlt esztendőben temettük el a templomépítő kurátorunkat, id. Ragály Lajost, és a Nőszövetség egyik legelső buzgó tagját, Zammer Tamásné Szablonczky Ilonát. Az alapítók lelkesedése az utódokban meglankad. A lelkierő megújítását kellett fontosabbnak ítélnünk. Szétszórt híveinket, gyülekezeteinket akartuk fellelkesítem. Erre a szent szolgálatra “misszionáriusokat” hívtunk meg. Ádám Jenő professzort az ének, Daróczy Sándor tiszteletbelni lelkészünket a prófétai szolgálatra. Mindkettőt az evangélium hirdetésére. Sajnos Ádám