Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Európa
136 BETHLEN NAPTÁR A Lélek szárnyán, valamint levelezéssel, egyházi lapok s különösen a Bethlen Naptár útján keressük és egyre nagyobb örömmel és reménykedéssel találjuk meg a testvéri kapcsolatot a világszerte szétszóródott magyar hittestvéreinkkel, igy a Nyugat- Európa különböző tájain, sőt Dél-Amerikában s a távoli Ausztráliában küzdő s egyedül Istenben bízó, hívő magyar ev. ref. szórványmissziói közösségekkel. De Isten után a hittestvéri reménykedésünk, elsősorban az észak-amerikai erősebb, önfenntartó, jól szervezett magyar református egj'házak felé fordul. Az immár egy évszázada gyülekező, tömörülő, szerveződő, erősödő észak-amerikai magyar reformátusság (USA, Kanada) a dunamedencei óhazán kivül határozottan a legnagyobb tömböt, a központi tömböt, olyan tömböt jelent, amelyiket különösen kötelez Isten testvér-gondozói, “szórványmissziói” parancsa: “Amig időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen a mi hitünk cselédeivel” (Gál. 6:10). Emberileg érthető, hogy erős amerikai testvéreinknek elsőrendű régi szívügye: a különböző amerikai magyar ref. egyháztestek összefogása, az Egyesült Amerikai Magyar Református Egyház megvalósítása, de épen mint erősebb testvéreknek ezzel egyformán fontos “egyházi” feladatuk: a világgá szétszóródott, gyengébb testvérekkel való missziói törődés is, vagyis a Magyar Ref. Szórványmissziói Atlanti •—, sőt Világ-közösségnek a kiépítése s ezen belül fontosabb szórványközpontokban — a helyi egyházi munkások bevonásával — “szórványmissziói állomások” létesítése. A megvalósulás útja: az önvizsgálat, az őszinte bűnbánat, a Krisztus felé fordulás, a felénk, magyarok felé is kiáramló Szentlélek megújító erejében való lelki megújulás s egymásratalálás, újraegyesülés az Atyában és a Fiúban: kezdve még MA! S minden eredményért egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo Gloria! Bradford, 1973. szeptember 10. F. M. L.