Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)

Dél-Amerika

1974

127

PARAGUAY MAGYARSÁGA

Az 1973-as év folyamán kétszer látogattuk meg Asunciónban és környékén élő honfitársainkat, először március idusán, majd pedig István király ünnepére, augusztusban.

Bár mindkét alkalommal határtalan szeretettel fogadtak bennünket, mégis bizonyos szomorúsággal gondolunk vissza a paraguayi magyarság között töltött napokra.

Szomorúságunk egyik oka, hogy a lambarei magyar temetőben igen gyorsan szaporodnak a keresztek, hiszen a két látogatásunk közötti időszakban hat gyász érte a kis kolónia tagjait. Az utolsó, melynek súlya alatt nyögött az alig 40 tagú közösség, hiszen épp három nappal odaérkezésünk előtt történt, Tömböly Dénes építészmérnök, volt országgyűlési képviselő elhunyta volt. Temetése 1973. augusztus 12-én folyt le a kolónia szép, rendezett temetőjében. A szertartáson, melyet a helyi német evangélikus lelkész tartott, részt vettek Paraguay elnökhelyettese, belügyminisztere és az állami építéseket vezető minisztere, több más állami főtisztviselő mellett. Az ott általuk elmondott beszédek nagy kitüntetést jelentettek nemcsak az elhunyt építészmérnöknek és családjának, hanem az egész magyar kolóniának is.

Aggódásunk másik oka, hogy gyakorlatilag meg kell szüntetni azt a jóhírű Paraguayi Magyar Egyesületet, melynek rendezvényein az elmúlt 25 év folyamán többször képviseltette magát az államelnök, részt vett a hercegprímás, a kormány és a hadsereg több más legfelsőbb vezetője. Megszűnik az Egyesület, mert az elmúlt évtizedek során hiányzott az a pap, vagy lelkes cserkésztiszt, aki feladatának érezte volna a nehézségek ellenére is a második generáció részére a magyar kultúra és öntudat beoltását, és hogy tovább folytassák magyar vonatkozásban szüleik nagyszerű örökségét. Pedig e fiák és leányok külön-külön mind kiváló, képzett egyének, legtöbbjük ismert a fővárosban, hiszen arcképeik, nevük, elért sport- és tanulmányi eredményeik gyakran közöltek a helyi sajtóban, rádióban és televízióban.

Lassan süllyed a paraguayi magyar sziget. A régi, sok harcot megért és dicsőséget szerzett honfitársaink mind túl vannak a 60 éves koron; tekintetük a harc mezejéről inkább a lambarei temető felé terelődik, annak szebbé és tökéletesebbé tételén fáradoznak.