Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Dr. Tóth Kálmán: A maláji misszió magyar mártírjai
1974 105 kedés is megszűnt. Az orvos maga ment el segédmotoros kis vitorlásával Celebeszre, hogy élete kockáztatásával és személyes megjelenésével az japánoktól gyógyszert kolduljon. Ha nem is sokat de egv-egy keveset mindig sikerült hoznia. Elkerülhetetlen volt azonban, hogy Dr. Cseszko keresztyén embersége összeütközésbe ne hozza őket a japán nacionalista militartizmussal. Azoknak nem tetszett, hogy egyszerű betegeket és háborús sérülteket személyválogatás nélkül, fajra vagy nemzetiségre való tekintet nélkül egyaránt gyógyított. Megmondta a japán hatóságoknak, hogy ő, orvosi hivatásának erkölcsisége szerint segít mindenkin, akár fehér, sárga vagy fekete. Taktikai hibát is követett el az orvos: nem hajlongott japán etikett szerint és nem tűzte ki a japán zászlót. Leginkább azonban azzal hívta ki maga ellen a megszállók haragját, hogy elhurcolt európaiaknak gyógyszert és élelmiszert csempészett be az internálótáborokba. S ezzel kezdődött temérdek megpróbáltatásuk. Dr. Cseszkót 1944-ben egy áprilisi hajianion felriasztották és öltözetlenül elhurcolták. Szeptemberben Tomsen Lana-ba vitték a súlyos politikai bűnösök internálótáborába. Embertelen bánásmódban részesültek. Egy bombatámadás alkalmával a doktor repeszdaraboktól vállán és tarkóján súlyosan megsérült. Sok vért vesztett. A kórházban szépen gyógyult, de mérgezést kapott. Tetanuszinjekciót kért, hogy magát kezelhesse, de megtagadták tőle. Igv halt meg 1945 márciusában. Odahaza a kórház minden terhét felesége vitte. De mint ‘fehér’-re, ellenséges idegenként néztek. Nem kapott élelmiszert a piacon, sőt a szemszéd szigeteken sem kórházuk számára. Majd politikai g37anúba fogták, lakását feldúlták s egy hajnalon gyermekei mellől őt is elhurcolták. Rádió adó-vevő készüléket kerestek nála (ami nekik soha sem volt) s erre vonatkozó vallomást próbáltak belőle kikényszeríteni. Naponta félboltra verték. Kezéről ujjait letépték. Majd padra kötözték s ronggyal letakart arcát tengervízzel öntözték, amivel gyomra és tüdeje megtelt s iszonyú kínokat szenvedett. Végre 1944. nov. 9-én jött a megváltás órája: több sanghi-i vezetővel együtt lefejezték. Sírjára a szigetlakok márvány emlékkövet állítottak. Férje jeltelen sírban nyugszik Celebesz szigetén. Az egyik holland megemlékezés zárószavai ide kívánkoznak Dr. Cseszkó Gvuláék kései koszorújára: “Szenvedésen át a dicsőségbe!” Dr. Tóth Kálmán
