Bethlen Naptár, 1974 (Ligonier)
Nagy Lajos: Előszó helyett
ELŐSZÓ HELYETT Egy év ismét elszállt fejünk felett. Magyar emigrációs életünknek zöld lombjait vérpirosra csípte a dér. Egyik-másik levél már aranysárga lett, s őszi szelek szaggatják le a nekünk nagyon drága arany leveleket. Újságok, levelek hozzák a szomorú hírt, hogy idegen temetőkbe jó magyar nevekkel felírt síremlékek kerülnek. Szép Magyarország helyett égi hazájába költözik a magyar bujdosó. ítélő Bírája elé áll a múltját s jövendőjét megszenvedett magyar. Felsorolja könnyes sorsát, s fejét alázattal meghajtja Istene előtt s várja, hogy kegyelem hulljon reá. Azután tiszteleg a nagy fejedelem, a magyar bujdosók fejedelme, Rákóczi előtt s panaszolja, hogy Rodostó nem ereszti el foglyait. Ezer emlékkel telerakott hű magyar szívek maguk is emlékekké lesznek kedveseik és barátaik szívében. Otthon pedig elfelejtik a már 30 vagy 18 éve távol levőket. A tűzkoronggá vált nap visszamosolyog még egyszer a könnyes magyarra, mielőtt legurulna magyar bánatok hegyeiről a sötét éjszakába. Bujdosó életünk őszbe hajlott, s öreg Íródeákoknak több és több siratni- és ímivalója van. Amerikai magyar református életünkben ősz van. Legyen áldott az Isten, hogy nem késő ősz. “Piros csizmánk nyomát” még nem fedte be az avar s nem fújta be a hó, de már halkabb az énekünk és imáinkat csendesebben és kevesebben mondjuk el. Ujjra lehet szedni, hogy hány nagy magyar gyülekezetünk van. Amerikai magyar református életünknek ha nem is garabonciás diákja, de örök legátusa vasárnaponként könnyen megszámlálja a magyar jelenlevőket. A múlt évben egy magyar gyülekezet alakult, de négy templomban szűnt meg a magyar szó, s volt hely, ahol a templom udvarán magyarul beszélgető hittestvérnek azt tanácsolták, hogy jobb lesz, ha a gyülekezet többségének nyelvén beszélnek. Néhol jobban tudják a dologokat mint a Szentlélek Isten, s bizony mondom, hogyha rajtuk állna, náluk sohasem szólalna meg a Szentlélek a médek, pártusok és kappadóciaiak nyelvén. Persze, az is igaz, hogy a pártusok és kappadóciaiak nyelvét csak ott tilthatják be, ahol engedik. Vannak remek angolsággal beszélő s tanult emberek jó csoportjával rendelkező gyülekezetek, ahol nem engedték magukat a nagy testvér keblére ölelni, s a “legbölcsebb” tanács ellenére is csak magyar papot választottak. Ó, mennyire szeretjük őket és milyen büszkék vagyunk reájuk.
