Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)
Egyesült Államok - Amerikai Magyar Református Egyház
1973 287 birkózni a ránehezedő teherrel és templomukat eladták. Az adósságot kifizették és egy házat is vettek. A gyülekezet szolgálatát majd Dr. Pokoly László a torontói egyesült egyház lelkipásztora vette át, Ígérte, hogy a gyülekezetei nem olvasztja be az Egyesült Egyházba. ígéretét becsületes magyar református módon megtartotta. Dr. Pokoly László után Mező Pál vette át e hűséges kis csoport vezetését. A kis egyházat Ábrahám Dezső püspök és Dömötör Tibor meglátogatták s további kitartásra bíztatták. E helyen is áldást kérünk hűséges kis csoportunkra. WINDSOR, ONT., CANADA — Lelkipásztor: Szabó Imre Az egyház múltját kutató szem sok különöset talál a jegyzőkönyvek lapjain. Egy bizonyos, hogy sok küzdést látott a kis windsori egyház azóta, hogy 1933 március 19-én 68 taggal megalakult. Detroit közvetlen szomszédban van — dr. Bötykös Béla detroiti lelkész ismerteti az Amerikai Magyar Református Egyház törvényeit — mondja az egyház krónikája a 30. esztendő jubiláns kiadványában. Nehéz 5 esztendő után jut el a kis egyház oda, hogy hivatalosan is elismerik. 1938 március 20-án Török Lajos, Rákos István, Veres Lajos, Ferenczi György és Hegedűs János terjesztik a hatóság elé az egyház memorandumát. 1944-ben megveszi az egyház mostani templomát. A lelkészek neve, akik sokáig csak beszolgáló jelleggel gondozzák a kis nyáját, gyakran változik. Dr. Bötykös Béla neve merül fel újra és újra. Ő az, aki mindig kisegíti a magáramaradt egyházat, hogy a nehéz időket átvészelje. Dr. Marton Sándor, Novák Lajos, Szabó László, Dr. Janka Géza, Borbás Antal, Dr. Göndöcz Kálmán, Sóhajda Béla, Dienes László, majd 1972. szeptember 1-től Szabó Imre a lelkipásztor, aki feleségével 8 évi argentínai szolgálat után érkezik az egyházba. Az egyház életében fontos esemény volt az előző lelkész június hó 30-val történt lemondása. Szolgálata a gyülekezetben 1965 március 19 óta folyt, több, mint 7 évig, amivel a kis gyülekezet csaknem 40 éves fennállása történetében egyfolytában a leghosszabb ideig működő lelkipásztor lett. Elmondhatjuk, hogy a kis gyülekezet ez alatt az idő alatt megerősödött, és talán nemcsak anyagiakban, hanem hitében, Jézus Krisztus és az Egyház iránti szeretetében is. Az anyagi erősödést az jelzi a legvilágosabban, hogy 1965 január hó 1-én az egyház pénztári állománya $3,711.48 volt, ma több mint $12,000. A Nőszövetség pénztári állománya $675.50 volt, ma több, mint $4,000. E mellett sok javítás és szépítés is történt a templomon, parókián kívül és belül. Nem volt könnyű az elválás sem a pásztor, sem a gyülekezet részéről. Mégis az volt a távozó pásztor kívánsága, hogy elsősorban ne őreá emlékezzenek, hanem Arra, Akinek küldötte volt közöttük, Akinek szavait, tetteit élni szerette volna előttük és életté tenni, Akinek drága orcájáról, hiszi, ha gyarló, töredezett formában is, egy parányi fény megcsillant az ő arcán is. Jézus szavát hagyta búcsúzóul a szívekben: “Maradjatok énbennem.” (János 15:4) Elmenetelével kapcsolatosan békességet adott szívébe Isten, mert nem minden áron akarta az új helyet, hanem az Isten helybenhagyásával, Aki eddig is kegyelmesen vezette, s ami csak saját terve volt, keresztülhúzta. A gyülekezeti élet a kialakult mederben folyt az évben. Istentiszteletünk 75 volt a temetéseket, esketést és sákramentális alkal-
