Bethlen Naptár, 1973 (Ligonier)
Becske Lajos: Feketekávé
1973 121 — Hagyjál békét! — Éppen elaludtam! Micsoda szörnyű ember vagy! — tört ki belőle a jogos felháborodás. Ő nem tud aludni, akkor másnak sem szabad. Miért nem alszol? — Miért? kis naív. Azért, mert ittam a Dudásék feketekávéjából. — Miért ittál? — Nem te mondtad? — elfogadjuk — Mit tehet mást egy szegény jól nevelt férj? Én is elfogadtam. Most aztán itt az eredménye. — Jó, jó, hagyjuk. Aludj. — Könnyű ezt mondani. Szeretnék, de nem tudok. Most legszívesebben felöltöznék és visszamennék Dudásékhoz és azt mondanám : itt vagyok, visszajöttem beszélgetni. Hát beszélgessünk. Mindegy hogy miről. Az egy centis kengururól, az óriás kígyóról, baromfitenyésztésről, akármiről. Hallatlan dolog. Az emberrel erőszakosan megitatnak egy csésze feketekávét, hogy ne tudjon aludni. Micsoda butaság, mérget adni a szervezetnek. — Aludj, ne morogj ! — Nézd valószínűleg ők sem alszanak. A kávé egyformán hat minden normális emberre. Visszamegyünk és legalább te kibeszéled magadat. — Micsoda bizarr gondolataid vannak ! Most aztán hagyj nekem békét! Jó éjszakát. — Jó éjszakát. Falnak fordulok és dühösen próbálkozom. Nem megy. Eszembe jut, valahol, régen azt olvastam, hogy ha valaki el akar aludni, akkor lassan, egyenletesen és mélyen kell lélegezni. így alszanak el a fakírok is. Csinálom egyenletesen, mélyen. Belégzés — kilégzés ; belégzés — kilégzés. Tökéletes. Meg vagyok elégedve magammal. Ha aludnék sem csinálhatnám jobban. Legfeljebb horkolnék hozzá. A párom azonban úgy látszik komolyan vette a dolgot, azt hitte elaludtam. Biztosan szerette volna visszaadni a kölcsönt, megszólalt: alszol? — Éppen elaludtam. Minek háborgatsz ilyenkor? Nagy keservesen elalszom, most kezdhetem elölről. Újra próbálkoztam. Nem sikerült. Kis idő múlva felkeltem, nem bírtam tovább. Kimentem a másik szobába. Megnéztem az órát, két óra volt éjfél után. Kétségbeejtő. Járkálni kezdtem a szobában.
