Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Kémeri Mikó Berta: A "Bethlen Otthon" 50 éves jubileumára
1072 55 “Kiktől a családot a sors megtagadta, Vagy akinek adott, — aztán elrabolta! Sok-sok öreg testvér hangtalan sírását, Testvér-szeretettel mosolyra váltották. Kiknek nincs ki mondja: kicsi lányom, fiam, A nagy veszteségük, itt kárpótolva van”. Ebben a hatsoros egyszerű versszakban... Ötven esztendőnek munkája benne van. Nem kell a dicshimnusz, nagy hangos méltatás, Csak egy könnyet törlő meleg kézszorítás. S hogy földi javunkból jusson nekik falat — Mert nem tudjuk mit tart számunkra a holnap... ? S része csak annak lesz Isten kegyelmébe — Ki a testvér segítésnek igaz követője. Kinek az irgalma minket most összehoz: Szárnyaljon a lelkünk az Egek Urához! Magasságban lakó Mindenható Atyánk! Ki vészben, viharban, gondot viselsz reánk, Áldásod terjeszd ki e szeretet — Házra, Ennek az otthonnak minden lakójára. Szálljon áldás minden egyes vezetőre! Szálljon áldás minden egyes segítőre! Szálljon áldás minden kicsire és nagyra! Szálljon áldás minden bőkezű Magyarra! Hogy a szív ajtaja legyen mindég tárva — Amíg lessz egy könnyes, éhes magyar árva. Ameddig lessz testvér kinek gondtelt arca, Hogy fáradt öreg fejét, nincs hová lehajtsa. Egy újabb félszázad küszöbénél állva — Kulcsoljuk a kezünk hálatelt imára! Szívünk hálát rebeg az elmúlt évekért, És könyörgünk Uram az eljövendőkért. Irgalmasságoddal telítsd meg a lelkünk. Hogy hivatásunknak eleget tehessünk. Hogy mit általunk kap, öregtestvér, árva, Szent nevedet érte magasztalva áldja. New York. 1971. Kémeri Mikó Berta
