Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)
Ausztrália
1972 171 ajándékozott nevében Baranyai Anita köszönt meg. Az oktatók munkáját Sarkadi Mihály köszönte meg szép szavakban a szülők nevében. Istentiszteleteinket ez évben is minden hónap második és negyedik vasárnapján tartottuk példás részvételekkel a Magyar Otthon termében. Úrvacsorát a három sátoros ünnep alkalmakor, húsvétkor, pünkösdkor és karácsony napján osztottunk. Ez év márciusában tető alá került az Otthonhoz kapcsolt tanácskozó szoba és raktár, megkötöttük szerződésünket is a Magyar Egyesülettel amely az egyháznak vasárnapok délelőttjeire istentiszteletül bocsájtja rendelkezésre a termet, egyéb alkalmakra a többi helyiséget is előzetes bejelentés alapján. Anyagi viszonyaink is szerződésileg szabályozottak az egyház és az egyesület között. A nőegylet ismét egy szorgalmas évvel öregbítette jó hírét. Rendezései közül kiemelkedik a hagyományossá vált disznótoros vacsorája és karácsonyi bazárja amelyet ismét képzőművészeti kiállítással kapcsolt össze. A nőegylet tagjainak száma öttel növekedett, örvendetes, katolikus asszonyok jelentkezése a nőegylet tagjai sorába. Oláh Sajti Lajosék, Szombathy Lajosék és Szabó Béláék új otthonára kértük Isten áldását; a gyülekezet mint egy nagy család vett részt ezeken a házi ünnepségeken j ólesőn példázva egy kis egyház számbeli gyengeségében rejlő erejét: barátságot, bizalmat és összetartást. Napsugaras napok mellett éltük a gyászét is. Július 2'5'-én kisértük utolsó útjára Tasnády Rudolfot. Noha nem volt egyházunk tagja, közénk tartozott nemcsak felesége révén aki a nőegylet pénztárosa és régi tisztségviselője. Talán hivatalosabban azon a révén, hogy egyházunk iratait ő rendezte levéltári rendbe az év elején, hogy mindenütt és mindig ott volt, mint a bazárok egyik rendezője, vacsoráink egyik szervezője és pénztárosa, mindenütt, ahol segítségére szükség mutatkozott. De legfőképpen azért, mert Tasnády Rudolf a perthi magyar ifjúságé volt, cserkészcsapatunk megszervezője és tizenöt éven át vezetője. Fiataljai, regőscsoportja köréből vette az Úr magához, váratlanul, hirtelen egy péntek este. Temetésén Páter Fazekas Járíos és lelkészünk, Kemény Péter hirdették a vigasztalás igéit koporsója és egy soha itt nem látott gyászoló tömeg előtt. Halála nemcsak özvegye, leányai gyásza, halála mindnyájunk gyásza. Egyben próbatétel is. Az Úr kegyelme legyen velünk.
