Bethlen Naptár, 1972 (Ligonier)

Ruszkay Gyula: Szülőföldem szép határa

1972 101 szép hangsúlyozással énekelt, dalolt, szavalt és felelt a feltett kérdésekre. — Day Robert tréfás szavalata mosolyra derítő, Parker Lórika gitárszólója könnyekre indítóan szép volt. . . Mint­ha a napsugaras Magyar Alföld egy darabja volna, úgy virított a magyarruhás lányok és fiuk nótacsokor-tánca. A tánctanítók remekeltek. Két kis furulyás is megszólaltatta a pásztorsíp dal­lamait az otthoni, kézzel-faragott furulyákon. Néhány bátor, jó­hangú gyermek Gárdonyi Zoltán magyar zeneszerző karének­feldolgozását énekelte: “Jöjj mondjunk hála szót.” Főtiszteletű dr. Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület elnöke, a vizsga elnöksége, a szülők és vendégek serege, a szülői szeretet boldogságával ölelte körül a gyermekeket. A vizsgázó seregben, könnyes szemmel ölelte szívére négy unokáját is. Az elnöki záró beszéd ékes koronája volt az egész vizsgának. Kiemelte történelmi örökségeink értékeit, elmélyítette a Szülő­földdel való bensőségesebb kapcsolatot. . . Eszenyi László, az Amerikai Magyar Református Egyesület ellenőre, a holnap felé vezető útra irányította a tekinteteket, amelyen nagy hálaadással úgy kell és jó járni, hogy minden körülmények között megmarad­junk magyarnak. A tanulók közül néhányon pénz-jut álmát, de mindnyájan könyveket és tollat kaptak az Egyesülettől. Ruszkay Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom