Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Dr. Szabó Lajos: Az ima megmaradt
98 AZ IMA MEGMARADT — 1576. — BETHLEN NAPTAR Mikor Péter prédikátor ott a budai csonkatoronyban megtudta, hogy itt van már értük, a szegény magyar rabokért a nagy hajó, amely elviszi majd őket az ozmán birodalomba, a rabszolgasorsba, egy szöggel vért eresztett az egyik eréből s egy darab papírra (amely csodás-véletlenül az egyik fogolynál volt), egy imádságot írt. Mikor megírta, akkor elrejtette az írást rongyos ruhájába s leborult a csonkatorony piszkos földjére s így szólt az ő Istenéhez : — Uram! Engedd meg nekem, hogy valahogy útközben ezt az imádságot magyari kézbe juttathassam majd. Ha testemet elviszi is a török, hogy idegen földön, sok kínok után enyésszen majd el, ez az én utolsó imádságom hadd maradhasson itt, s hadd tanuljon belőle az én szegény nációm Hozzád imádkozni. így imádkozott Péter, de úgy látszott, hogy Isten nem hallgatja meg. Mert mikor a csonkatoronyból a hajóra indították volna őket, megjelentek az aga poroszlói s átkutatták a rabokat, nehogy valami értéket vigyenek magukkal szegény nyomorultak. Az egyiknél egy kis ezüst pénzt találtak: elvették, a másiknak az inge volt még elég ép, ezt húzták le róla s úgy adták át félmeztelenül a rabszolgakereskedőknek. Pétert is átkutatták s rongyai között megzizzent a papir. — Hó, hej ! Mi ez, te piszkos gyaur? A török poroszló gyanakodva nézte az írást. Persze nem értette, de ahogy látta, hogy hosszú az írás és gondosan rejtve volt a rabnál, elsötétült a szeme. Orron vágta a szegény rabot, hogy annak csermelyezni kezdett a vére s ráorditott: — Kém vagy, disznó gyaur! Biztosan a budai erősségnek és ki tudja még milyen fontos más dolgoknak leírását akartad vinni! Újra lesújtott az ökle a vérző fogolyra s az az ütésben jártas kéz úgy találta a rabot, hogy az aléltan elvágódott s úgy látszott, meghalt. . . Nem halt meg, csak elájult s mikor késő délután feleszmélt, látta, hogy egyedül van. Társaival már valahol úszik a hajó Beldgrád felé. Alighogy megmoccant, nyílt a börtönajtó s két török lépett be. Csupasz handzsár volt a markukban. Odamentek hozzá, felrugdalták s megindultak véle.