Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Nt. Kiss Antalné: Amerika jugoszláviai szemmel 1970-ben
96 BETHLEN NAPTÁR tudunk lenni a mi Megváltó Krisztusunkban. Szinte ma is könnyes lesz a szemem, amikor visszagondolok arra, hogy Ft. Csete Istvánná püspökünk felesége angolul üdvözölte a nagy sereget; aztán én is szólhattam egy kevesett magyarul; akkor derült ki aztán, hogy hány magyar asszony volt ott a naggyűlésen, akik köszönték, hogy én magyarul szóltam hozzájuk. Óh, hányszor csak fogtuk egymás kezét és sirtunk és sirtunk, és mégis megértettük egymást, mert a szeretet szálai kötöttek össze benünket. Lehet, hogy sokan beleolvadtak már az amerikai életbe és nem tartanak sokan kapcsolatot a magyar egyházakkal, talán angol nyelvű istentiszteletekre járnak, és otthon is angolul beszélgetnek, de ott, amikor meghallották a magyar szót felelevenedett bennük múltjuk minden öröme és megfogta őket a mi drága magyar nyelvünk és rádöbbentek, hogy ők mégis csak magyarok. Adná az Isten, hogy úgy fogná meg őket a magyar szó ereje, hogy keresnék is istentiszteleteinket, ahol a mi magyar nyelvünkön hangzik Isten igéje. Nagyon tetszett Amerikában az, hogy minden nagyszerűség mellett az emberek egyszerűek és közvetlenek. Láttam gazdag embereket, akiknek módjukban lett volna gondtalanul élni, mégis úgy dolgoztak, mintha azon múlott volna a mindennapi kenyerük. Elsők a felkelésben, a munkahelyre való menésben és utolsók a lefekvésben, de éreztük, hogy náluk ez nem csak szokás, hanem a legtermészetesebb emberi életforma. Azért is tud Amerika ilyen gazdaggá lenni. A szorgalom mellett szembetűnő volt az egyszerűség. Ott láttam ezt az öltözködésben, étkezésben és az egymással való érintkezésben. Társadalmi csoportok között nincs olyan éles ellentét, mint másutt a világon. Az úr és a szolga, a munkás és a munkaadó között igen sokszor természetes barátságos kapcsolat uralkodik. Hiányzik az emberekből a “rangkórság”. De senki se gondolja, hogy én csak csupa szépet és jót láttam. A fény mellett természetesen vannak árnyékok is, a jó mellett van rossz is. Amennyire megragadott a technikai kultúra, annyira meglepett az, — lehet, hogy tévedek, — hogy mennyire egyoldalúak az amerikai emberek. Úgy lehetne mondani, hogy csak szakkulturájuk van. Kiváló ismerőik a szakmáiknak, de keveseknek van általános, és egyetemes műveltsége, irodalmi vagy képzőművészeti ismerete. Vagy pld. ismerik Amerikát, de nem ismerik az európai országokat, népeket, történelmet, és a helyzetet. Azután, az amerikaik becsületesek, de naivak. Mindenkinek hisznek.
