Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)
Európa
163 BETHLEN NAPTAR egy másik nagy vállalkozására gondolt. Arra tudniillik, hogy kiadnánk az “Erecske” című áhítatos könyvet, amelyet lelkipásztorunk írt felkérésünkre az év minden napjára szóló igemagyarázattal és imádsággal. Először az volt a tervünk, hogy ezt a könyvet adjuk ki, de aztán a körülmények rákényszerítettek bennünket,hogy előbb a templomot hozzuk létre. Egy kis erőgyűjtés után tehát egyházunk legközelebbi nagyobb vállalkozása ennek a könyvnek a kiadása lesz, amely a lélek templomát kivánja építeni nemcsak nálunk, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek. A fögondnok úr bevezető expozéjában hallottam ezt a kitételt, hogy a Presbitériumnak tovább kell minősülnie a szolgálatban, sőt feladatként azt jelölte meg, hogy egyházuknak annyi papjának kell lennie, ahány presbitere van. Hogyan gondolja ezt főgondnok- úr? TELEKI JÓZSEF: A programmadásban én az evangéliumi egyetemes papságra gondoltam. Hogy ezt elérhessük, nagy gondot fordítunk a presbiterek rendszeres képzésére, nevelésére, hogy valóban megfelelhessünk hivatásunknak és szolgálatunknak. K öszönöm mind annyiójuknak az információt, a vendéglátást és további jó sikereket kivánok egyházuknak! R.A. MAGYAR KÉPEK SVÁJCBÓL 1970-BEN 1959-ben kezdtem el iskoláskorú magyar gyermekekkel foglalkozni, heti két órában, anyanyelvűnk megőrzése céljából: Írásban és beszédben. Hamarosan rájöttem, hogy nehezükre esik a módszeres iskolai tanítás és játszani, beszélgetni egymással csak németül hajlandók. Igv magyar játékok, énekek, színdarabok betanításával csempésztem beléjük anyanyelvűnket. Szép “bethlehemes játékokat” eredeti népdalokat, és egyéb játékokat is szívesen tanultak. Ma hetenként kétszer két órára jönnek össze, tanulnak írni, olvasni is, népi táncokat táncolnak, énekelnek és előadásokat rendeznek. Nyári szünetben, két hétre, a hegyekbe viszem őket s csak “magyarul beszélünk a táborban. 14 éves koron túl, átlépnek a népi -tánc-csoportba, mely most már 5 éve működik s tagjai
