Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)

Európa

1971

155

ebédjére. Itt tudom meg, hogy résztvehetek a 13 órakor kezdődő országos presbiteri gyűlésen is és betekintést nyerhetek a folyó egyházi életbe is, sőt az utolsó tárgysorozati pont az enyém amikor is interjút készíthetek.. így én, mint Riporter a következő kérdéseket tettem fel:—

Először Pándy lelkipásztor urat kérdezem meg, hogy mikor kezdték meg a kistemplom létrehozó munkálatait és mi volt itt a földszinten régen?

LELKIPÁSZTOR: Az utolsó kérdésre felelek először. Amint látja riporter úr a szemben levő sarokház földszinti kávéházát, úgy itt is, ezelőtt café-helység volt. Az átalakító munkálatokat ez év (1969) április elején kezdtük meg abban a lelkesítő és boldogító tudatban, hogy a mi Urunk kitüntet bennünket azzal a szent lehetőséggel, hogy mi az ideszakadt evangéliomi keresztyének, magyarok, mulatóhelyet alakíthatunk át Isten házává. Ennek fordítottja, ami sajnos századunkban is egyes helyeken megtörtént, nagyon tragikus. Az ösztönző erő számunkra az a felismerés volt, hogy több templomra és kevesebb mulatóhelyre van szüksége a mai embernek, mert az ember lelki-szellemi békességét és nyugalmát az élő Istennel való bensőséges és szoros kapcsolat adja és biztosítja.

Hogyan jutott egyházuk ehhez az épülethez? Idegen, vagy magyar tulajdonban van-e a ház? Szabad lenne a főgondnok urat kérnem a válaszra?

TELEKI JÓZSEF: Az épület egyházunk egyik élenjáró magyar tagja és tiszviselője családi tulajdona, akivel a Presbitériumunk szerény bérért hosszúlejáratú szerződést kötött olyan feltétellel, hogy a ház másfél évtized múlva egyházunk tulajdonába megy át. A magán és az egyházi, azaz a közérdeket az evangélium szellemében tudtuk egyeztetni, sőt a Presbitériumunk biztosította az egyház elsődleges érdekét.

Hány férőhelyes a kistemplom?

TELEKI JÓZSEF: Hatvan ülőhely van lent és húsz a karzaton, összesen tehát nyolcvan.

Hogyan tudták előteremteni az átalakítási és berendezési költsé