Bethlen Naptár, 1971 (Ligonier)

Dél-Amerika

144

BETHLEN NAPTAR

istentiszteletre és megbeszélésre, de tudtuk, hogy még mások is vannak, akik szívesen csatlakoznának a közösséghez. Tartottunk istentiszteletet a kölcsönkért evangéliumi templomocskában, a Bibliai Intézetben, egy garázsban, a szomszédos Rubio község kis templomában, de elég rendszeresen volt mindig istentisztelet, mely végül is a nagyobb lakással bíró hívők házánál lett szokásossá. — Venezuelában kialakultak az egyházak. Caracasban felépült a templom, a papiak 3 lelkész részére, egy gyermekintemátus és még egy elaggottak menhelyét is tartanak fenn. Valenciában templom, papiak és iskola épült. Barquisimetoban és Maracaiboban templom s a mi szórványunk ez utóbbihoz tartozik.

A legnagyobb boldogság akkor ért, amikor megtudtuk, hogy megalakúit Caracasban a magyar gyülekezet és Nt. Pósfay lelkész úr megkezdte rendszeres munkáját. Megérkezése óta egyetlen egy vasárnapon sem maradt el a magyar nyelvű igehirdetés Caracasban és mi a vidéken minden évben legalább egyszer hallhatjuk prédikációját s megbeszélhetjük vele megoldásra váró kérdéseinket. Utolsó ilyen látogatásra Dömötör ferences atyával érkezett meg Pósfay lelkész úr, és úgy Dömötör páter miséjén, mint Pósfay lelkész istentiszteletén, valláskülöbség nélkül minden magyar megjelent s utána mind összegyűltünk, hogy beszélgetés alakjában halljuk meg az elmúlt év nagyobb egyházi és magyar társadalmi eseményeikről szóló beszámolóikat.

Amint gyermekeink növekedtek, szükségesnek mutatkozott a konfirmációra való előkészület; hiszen nekem is két fiam volt soron. A Rode és Wüst családok jóvoltából Altagraciában sikerült egy “konfirmációs tábort” szervezni. A tábor egy zúgó hegyipatak árnyas völgyében, a festői hegyek kávéültetvényei között zajlott s a tucatnyi fiatal oktatását és felügyeletét Koch és Pósfay lelkészek végezték, példátlan odaadással. Derűs jókedv és páratlan igyekezet jellemezték a tábor ifjúságát és biztos vagyok benne, hogy úgy a tábor, mint az azt követő első úrvacsorájuk felejthetetlen és megható élménye marad egész életüknek.

Legkisebb fiam konfirmációjára később került sor és őt már kellő vallásoktatás után Caracasba küldtem, ahol a magyar lelkész és az akkori segédlelkésze foglalkoztak vele kétszer napjában, intenziv tanítás formájában. — Eme fiamnak protestáns szülőktől született kis menyasszonya azonban még meg sem volt keresztelve, és persze konfirmálva sem.