Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Ábrahám Dezső: Az Egyház És Az Egyesület
1870 67 Van azonban magyarságunk összetartásán túl egy olyan másik cél, amit jó figyelembe vennünk a mai időkben különösen is: az t. i., hogy mind az egyház, mind az egyesület a hit fundamentumára, a Szentirás alapjára épült. Biztosították ezt mindkettőt a szervező és alapitó lelkipásztorok, és Istenben bízó presbiterek. Ezen épülve erősödött meg mindkét intézmény épülete. Ez volt az az összekötő erő, ami a fejlődés során mindkettőt jellemezte. Segitséget kellett nyújtani az új világba érkezett magyaroknak, gondoskodni kellett az árvákról, özvegyekről és aggokról. Ezért van az, hogy ilyen bibliai igékkel találkozunk a régi iratokban: “Cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünk cselédeivel.” Vagy “Aki egy kis gyermek gondját felveszi, az az én gondomat veszi fel.” És “aki bőven vet, bőven is arat.” Vannak más egyesületek is nagy Amerikában, amelyek kiállták az idő próbáját, de magyarság és hit szempontjából egyik sem hasonlítható össze az Amerikai Magyar Református Egyesülettel. 1921-ben megalakítják az összes egyházak támogatásával s főleg az Egyesület anyagi erejével a szabad világ egyetlen református árvaházát és aggmenházát Ligonier, Pa.-ban, az elmúlt évben pedig felépült a világ magyarság ámulatára a magyar református nyomda is. A magyar református hit és élni akarás olyan csodái ezek, amelyek további összetartásra és az eddigi értékek gyarapítására köteleznek bennünket. Hadd mutassak rá itt még arra az összefogásra, ami az egyházat és az egyesületet általában jellemezte az elmúlt évtizedek alatt. Az egyesület alapitói és leghűségesebb munkásai az egyház kötelékéből kerültek elő. Viszont az egyházaknak sem volt nagyobb lelkű támogató Mecénása, mint az Egyesület. Akkor virágzott az egyház és az egyesület is, amikor békés harmóniában együtt munkálkodva építették a két intézmény falait, amikor megértés uralkodott a vezetők, munkások és tagok között. Nincs ma sem semmire nagyobb szükség, mint az egyház és az egyesület erőinek, a magyarság mentése és hitünk védő bástyáinak építése érdekében való igazi testvéri összefogásra. Magyarságunk és hitünk szempontjából értsük meg a mai modem idők szavát és fogjunk össze egyházak az egyesülettel, vezetők a tagokkal, testvériesen. Kéz a kézben, vállvetve, reménységgel tekintsünk a jövendő elé. Társuk szem előtt a bibliai jelmondatot: “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki, bizonyára senki!” Ábrahám Dezső
