Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Erős Vár A Mi Istenünk (Zs. XLVI.)
Végül néhány búcsúszó a munkatársakhoz, olvasókhoz, barátokhoz. Érdemes azt a Gazdát szolgálni, Aki a szolgálatban odáig ment, hogy életét adta értünk. Érdemes hinni. És érdemes szeretni azt a népet, amelynek g_yermekei közül hivott el az Isten. Ő maradjon velünk. d-r. ☆ ERŐS VAR A MI ISTENÜNK Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe. Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Az Isten ő közepette van, nem rendűi meg; megsegíti Isten virradatkor. Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld. A seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk. Jöjjetek, lássátok az Ür tetteit, aki pusztaságokat szerez a földön Hadakat némit el a föld széléig, ívet tör, kopját ront, harci szekereket éget el tűzben. Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek között, felmagasztaltatom a földön. A seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk! XLVI. zsoltár.
