Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Egyesült Államok - Kálvin Magyar Egyházkerület
234 BETHIiEN NAPTÁR A világba szétszórt magyar református népünk lelkigondozásának rendezése és biztosítása céljából sikerült megbeszélést folytatnom az Egyházak Világtanácsának múlt évben Uppsalában, Svédországban tartott konferenciáján több magyar református vezető egyéniséggel. Valamennyien kívánatosnak tartották egy gyűlésnek összehívását ennek a rendkívüli fontos kérdésnek megoldására. Az uppsalai világkonferencia egy másik gyümölcse volt az, amikor dr. Szabó István a negyedik Szivtüdőgépet adta át a Magyarországi Református Egyháznak. Ezzel kapcsolatban először történt meg, hogy Egyházkerületi közösségünk kiváló tagját megtiszteltetés érte, amikor dr. Szabó Istvánt a Debreczeni Református Kollegium tiszteletbeli professzorának nevezték ki. Kétségtelen, hogy nem a címek vonzanak testvéreinkhez Magyarországon, hanem irántuk érzett szeretetünk és felelősségérzetünk. Ezért ajánla Egyházkerületi Tanácsunk, hogy továbbra is folytassuk a gyűjtést a Debreczeni Kollegium renoválására, az Erdélynek ajándékozandó Szivtüdőgép ügyének felkarolását (Azóta a gépet már át is adták. Szerk.) és a Montevideoban folyó Uruguay-i Magyar Református munka támogatását. Örvendetes javulás állott be gyülekezeteinknek a Krisztus Egyesült Egyháza, azaz Közegyházunkkal szemben érzett elkötelezettsége terén, noha az egyháztagonként befizetett járulék még mindig elég alacsony. Ne felejtsük el, hogy a hatodik Egyetemes Zsinat arra ösztökélte a gyülekezeteket, hogy az egyházak helyi kiadásának legalább 25%-át a közegyház céljaira fordítsák. Noha gyülekezeteink hozzájárulása ezt az arányt nem éri el, a helyzet mégsem olyan lesújtó, hogyha meggondoljuk, hogy sok gyülekezetünk a Közegyházon kívül eső egyházi célokra áldoz. Az egyház missziói elkötelezettsége a világban, — amelyet a Közegyház ma annyira hangsúlyoz, kétségtelen megfontolandó; mindazonáltal úgy érezzük, ma legelső teendője saját belső problémáinak megoldása. Az egyháztagság számának esése, az istentiszteletek látogatottságának visszafejlődése, az adakozás hanyatlása és az egyre zsugorodó ifjúsági és gyermekmunka az, ami azonnali cselekvésre ösztönöz. Ezeknek a kérdéseknek tárgyalását, mérlegelését és megoldását ajánlom presbitériumaink, lelkészeink és gyülekezeketeink figyelmébe. Végezetül örömmel jelentem, hogy az Amerikai Magyar Református Egyház és a Magyar Presbiteriánus Konferencia képviselőivel az együttmunkálkodás céljából a tárgyalásokat folytat-
