Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Dél-Amerika
1970 161 az is, hogy felekezeti ellentét nincs, ellenben van egymás értékeinek megbecsülésén alapuló testvéri megértés. A régi Magyarország határain kívül egyedül Argentina az, ahol — számánál fogva — régi középosztályunknak ilyen “országmentő” szerepe és lehetősége van. Milyen áldott dolog lenne, ha méltónak bizonyulna a reformáció és az üldözések százada Úr Krisztusát szerető, fajtájáért minden áldozatot meghozni kész akkori főúri és nemesi osztályunkhoz! Uruguay — Montevideo December 6-án, pénteken reggel indultam tovább Montevideo felé. A repülőtér ugyanaz volt, mint amelyikre nyolc nappal azelőtt megérkeztem, csak épen a “léglökéses” (jet) behemót helyett most egy kétmotoros propelleres szöcske vitt tovább. Montevideo nem messze van Buenos Airestől, úgy jó két órányira, de az útunk a tengernyi széles La Plata folyó felett vitt s mig szúnyogmasinánk zümmögve bukdácsolt velünk az áradástól zavaros parttalan folyó felett, azon elmélkedtem, hogy nem is lenne bolondság, ha baj esetén olyan égi kampófélékkel lehetne kapaszkodni, ha nem egyébbe, hát a levegőbe. . . A két motor emberül megállta a helyét és még csak nem is késtünk. A repülő állomáson már vártak rám Kovács Pál, a montevideói pap és Apostol János, a Latinamerikai Református Egyház széniora, a braziliai pionír pap. Pál barátunknak van egy ócska motorosított bricskája s azon zötyögtünk be a városba, a parókhiára. Szép, csendes útcában levő sarokház, az öt gyermekes leikés zpár számára épen megfelelő. (A házbért a lelkipásztor fizeti.) A házhoz kocsiszín járul, meg egy kis udvar gyümölcsfákkal s huszonöt tyúkkal, meg kakassal. Az apró jószág tartás a délamerikai városokban nemzeti szokás, csak egy kicsit humoros, hogy hajnalban kakaskukorékolás kelti fel az embert Buenos Airesben, Montevideoben, Sao Pauloban egyaránt. Uruguay aránylag kicsi ország, mindössze 78,000 négyzetmérföldnyi, csak valamivel nagyobb, mint Missouri, úgy három millió lakossal. Jobbára síkság, itt-ott hepe-hupás. Van egy kis “hegylánca”, de inkább dombok, mint hegyek alkotják. Természeti kincsekben igen szegény ország. Főkép állattenyésztő (marha, juh) s majdnem egyetlen kiviteli cikke a hús és bőr. Egyébként épen olyan “welfare state”, polgárairól a bölcsőtől a koporsóig gondot viselő ország, mint Svédország. Azzal a különbséggel, hogy Uru
