Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Dél-Amerika
150 BETHLEN NAPTÁR második: az állomástól a városba vezető út szép, négy sávos és hosszú. A harmadik: a vidék nagyon szép, fű, fa bokor s igen sok virág. Nem csoda, november ott júniusnak felel meg. A negyedik: az építkezés nagyarányú. Kész vagy félig kész bérpaloták futnak el mellettünk. Az ötödik: a forgalom csak a város határán kezd sűrűbb lenni. Az utcák túlnyomólag kétirányúak, elég keskenyek s a kövezet pocsék. Szakajtókosárnyi lyukak, amikbe ha észrevétlenül beleszalad a kocsi, tengely törik; de mert az argentin taxis zsenge gyermekkora óta ösmeri ezeket a folytonossági hiányokat, óvatosan gördül beléjök s a zökkenők pusztán csak a nyakát veszélyeztetik az embernek. A közlekedési szabályokat persze kiki maga alkotja magának. Sorból kivágni, anélkül, hogy meggyőződnék a muki, hogy a szembejövő kocsit nem üti meg: felesleges jócselekedet. Az út igen hosszú volt s az volt az érzésem, hyogy az én “igazságra vezérlő kalauzom” akarattal tette még hosszabbá. Ebben különben a batárja is segítette. Az öreg jószág meg-megbicsakolta magát s akkor egyszerűen leállóit. Hogy hol, az nem számított. Egyszer pontosan keresztben az utca közepén, mert épen fordúlni akartunk. Ilyenkor a barátom leszállt a bakról, felnyitotta a motor tetejét, hol itt, hol ott csavart, zörgetett, rázott valamit s akkor zakatolva, köhögve megint tovább gurultunk. Nem csoda, hogy vacsora felé járt az idő, amikor végre egy csendes, rezidenciális utcában megálltunk egy palotaszerű épület előtt. A buenos airesi gyülekezet temploma, parókhiája, iskolája, gyülekezeti háza: minden egyben. Szabó Imre barátom épen az épület előtt volt. A taxisom lerakta a táskáimat s a viteldíjat tudakolom. Erre az argentin és a házigazdám között hosszú tárgyalás indúl meg. Végre megtudom, hogy az én segítőkész, önzetlen mentorom, mert én amerikai vagyok, csak dollárban fogadja el a viteldíjat és csak tíz dollárt kér. Ennyit ugyan három nap alatt sem keres, de nekem megéri, hogy mennél hamarabb megszabadulok tőle. Az előre alkotott s nem tényeken alapúló felfogásokat így korrigálja a durva valóság. Buenos Aires — Templom, gyülekezet, meg némi história Az épület, amely Délamerika földjén első szállásom lett, kívülről impozáns. Szép magánpalota lehetett majdnem hetven évvel ezelőtt. Annak a maga idejében igen megfelelhetett, de arra a célra, amit most szolgál, akkor is alkalmatlan volt, amikor megvették, még inkább ma. Márvány ugyan van benne bőven kívül-
