Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Európa
1970 131 reformátusságáról írásban és képben monumentális és maradandó emléket állítson.” Röviden most csak azt állapíthatjuk meg, hogy beszámolóinkban a helyzetkép megrajzolásánál általában sohasem szoktunk továbbmenni, sőt már örülhetünk egy-egy pillanatfelvételnek is. Ennél többre nem vállalkozhatunk Hollandiával kapcsolatban sem. Nyugat - Európa tizenegy országában igazi “önfenntartó” református egyházi életet csak az angliai magyarok tudtak felépíteni. A többi államokba a helyi, vagy külföldi testvér-egyházak anyagi támogatása teszi lehetővé 15 magyar református lelki-pásztornak, hogy kövesse Főpásztora példáját és megkeresse akár a századik eltévedtet is egy fél-kontinens beláthatatlan szórványában. Hollandia sem kivétel ebben az általános helyzetben. A két nagy holland: a történelmi (hervormd) és szigorú (gereformeerd) református Egyházak már 18. éve biztosítják e sorok írójának a szórvány-szolgálatait. 1957-ben dr. Jakos Lajos lelkipásztor testvérünk kapcsolódott bele a hirtelen megnövekedett munkába, főleg Hollandia keleti országrészeiben. Ugyanott hűségesen tart istentiszteleteket egy hónapban legalább kétszer most, a nyugdíj bamenetele után is. 1969 szeptember 7-én, az utrechti ősi Dom-ban találkozott először a népes szórvány-gyülekezet új lelkipásztorával, e sorok írójának feleségével, Szabó Márta okleveles lelkésszel. Reménykedünk, hogy a hazai szolgálatai után Isten a szórványban is felhasználja eszközéül. “Apapítvány” jogi köntösét öltötte magára a szórvány-munkánkért felelősséget érző híveink közössége. Szervezetünk elnevezése önmagáért szól: “Hollandiai Magyar Protestáns Lelkigondozói Szolgálat”. Vezetőségének tagjai prezsbiteri szolgálatot végeznek, főleg családlátogatással és az elszéledtek felkutatásával. Közösen béreljük —- habár a holland egyházak anyagi garanciájával —- az országos “Apáczai Csere János” Magyar Házunkat. Több mint tíz éven át tartjuk benne nem csak a helyi összejöveteleket, hanem az országos találkozóinkat is. Vendégszobáinkat pedig országhatárainkon túlról is sokan és szívesen keresik fel.
