Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Európa
118 BETHLEN NAPTÁR tekinti, teljes erővel támogatja. A nyugati társadalomban az állam legrosszabb esetben is csak közömbös e folyamattal szemben, de legtöbbször jónéven veszi, sőt támogatja is az egyházak küzdelmét vele szemben. Ezért a szekularizáció Keleten sokkal rombolóbb, mélyrehatóbb, sorvasztóbb. A vallás elleni harc apostola: Lenin így aztán a kommunizmusban az egyház a szekularizáció és a totális hatalomra törő kommunista párt kettős szorításában él. A kommunizmus ebben az évben ünnepli Lenin születésének 100 évfordulóját. Jóllehet Marxnak és Engelsnek is alig van olyan munkája, amely hosszabban vagy rövidebben, közvetlenül vagy közvetve ne foglalkozna a vallás elleni harc szükségességével, ennek a harcnak a kommunista célját stratégiáját, taktikáját Lenin dolgozta ki. Lenin nem elégedett meg a vallás “haszontalanságának”, “fölöslegességének” hangoztatásával, hanem kidolgozta módszeresen azt az egyázpolitikát, ami ma is érvényben van. A kommunista vallásüldözés elméleti és gyakorlati vezérfonala ma is Leninnek “A munkáspártnak a valláshoz való viszonyáról” Írott tanulmánya. Ebben, többek között a következőket írta: “A marxizmus filozófiai alapja, amint azt Marx és Engels ismételten kijelentették, a dialektikus materializmus. . . A vallás ópium a népnek — Marx e mondása a vallás kérdésében sarokköve a marxizmus egész világnézetének. Az összes mai vallásokat és egyházakat, a mindenféle és fajta vallási szervezeteket a marxizmus mindenkor a polgári reakció szerveinek tekinti, amelyek a kizsákmányolás védelmére és a munkásosztály elkábitására szolgálnak. Engels azonban ugyanakkor ismételten elitélte azoknak a kísérleteit, akik ... a munkáspárt programjába a vallásnak való hadüzenet értelmében fel akarták vétetni az ateizmus elismerését. .. Engels a vallás elleni háborúnak ilyen lármás kikiáltását ostobaságnak minősíti; kijelenti, hogy egy ilyen hadüzenet a legjobb eszköz arra, hogy a vallás iránti érdeklődést újra felélessze és a vallás tényleges elhalását megnehezítse. . . Engels nem kevésbé határozottan Ítéli el Dühring állítólagos forradalmi eszmájét, amely szerint a szocialista társadalomban a vallást el kell tiltani, ilyen módon hadat üzenni a vallásnak, mondja Engels, annyit jelent, mint Bismarckot tulbismarckolni, vagyis a klerikálisok ellen vívott Bismarck-féle harcnak ostobaságát megismételni. .. Bismarck ezzel a harccal csak megerősítette a katolikusok harcos klerikalizmusát. . . Aki csak némileg is képes arra, hogy a
