Bethlen Naptár, 1970 (Ligonier)
Könyvismertetés
1970 115 Orrotokból kivette a lélegzetet a halál s kegyelem szült meg, mint jajtalan vajúdás. Az ember, a történelem nyomorúságán tépelődő tanítványok zaklatva kérdik a prófétát: Jezaia: “Te aki belelátsz Isten terveibe: lesz-e más egyszer az ember, mint ma ? Nem háború az Isten terve a világgal: Más cél, ami felé a vérbeborult nemzeteket viszi. Mint tengerhez ért folyó megáll egyszer, ami most rombol s gátat szakit. Síma s csendes lesz megint az idő, mint volt, mikor az első bűn belészakadt. Izraelből, de minden népből is csak azok maradhatnak meg, akik Isten királyságába kapaszkodnak. JEREMIA 3. felvonás. Izrael sorsa meredeken megy lefelé, mert nem az Úrra figyel. Egyre súlyosabb dolgokat kell megélniük. Korunk panorámája is belelátható ebbe a képbe. Jerémiás keményen szól: “...........kút nem őrzi úgy a víz hidegségét, mint Jerusalem a maga gonoszságát. Újra itt az ellenség, most babiloni sereg veszi körül a várost. Hiába biztatnak a hamis próféták — Jerémiás faigát vesz a nyakába és a Babilon előtti meghódolást ajánlja, mert a csaló Egyiptom nem reménység. Faj ármát széttörik, őt magát kicsúfolják. Vasjárommal tér vissza, de megölni nem merik, mert próféta, egy ciszternába dobják. A Ítélet beteljesedik, a népet leölik vagy fogságra viszik. A keserű felvonás mégis biztatással zárul, mert a föld népéből meghagynak s Jeremiás is hírt kap Anatótból, hogy nagybátyja meghalt s mezejét vér és örökség szerint ő válthatja meg. Egy katona : Jókor vetetsz mezőt........... Másik katona:...........a világvégjósolóval. Jeremia azonban tudja, hogy ...........nem örök a rabság, fogunk még mezőket, házakat és szőlőket adni-venni ezen a földön.