Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Magyar Mosolygás
1969 101 neki. Az uraság maga is megbánta a nagy őszinteséget. Tréfával akarta elütni emberei bosszúságát. — Tegyünk egy próbát, urak! — emelte koccintásra a poharát. — Idehozatom vasárnap ebédre Okos Törőcsiket, hadd látom, ki tudtok-e rajta fogni! Szivük szerint volt az uraknak a dolog, nagyot ittak rá. El is jött vasárnap az édesapámért az üveges batár, de ő bele nem ült Isten világáért, csak úgy utána ballagott. Azt mondta, nincs ő megsántulva, hogy kocsin járjon. — Lenyelem a fejem, ha csúffá nem tesszük a parasztot,— súgta oda a hopmester az uraságnak, ahogy apám beballagott az ebédlőterembe, és szép illedelmesen megállt az ajtóban. — Ne félj, Törőcsik, — bátorította nyájasan az uraság — csak azt akarják kipróbálni az urak, mekkora a tudományod. —• Nem félek én nagy jó uram az Úristenen kívül senkitől a kerek világon, — emelte fel nyugodtan a fejét a jobbágy. — No, ha már éppen a jó Istenről beszél kend, éppen arról akarok én kérdezni valamit—-kapott a szóba a kastélykáplán. —-Hát azt tudja kend ugye, hogy az Úristen mindent megtehet? — Nem tehet biz az, tisztelendő atyám, — vágott közbe alázatosan az édesapám. Lett erre nagy zugás, maga Malaj doki Tamás is összeráncolta a homlokát, a tisztelendő pedig hangosan kérdezte: — Hát mit nem tehet meg az Úristen, he? — Hegyet völgy nélkül ő sem teremthet — volt az alázatos felelet. —No ebben igazad van, fiam — húzódott hátra mosolyogva a tisztelendő ur. — Hát csakugyan igaz az, hogy a jó pap holtig tanul. Most aztán az Íródeák állt elő. Ez olyan kérdést adott föl, amire maga se tudott volna hirtelenében felelni. — Azt mondja meg kend nekem, ha kend olyan nagveszü ember, hol van a világ közepe? — Éppen itt, ahol állok, felelt meg apám — ha nem hiszi az ur, mérje utána. Az Íródeák úgy ellépkedett, mintha meg akarná lépni a világ közepét. Annál hányivetibben állt elő a hopmester.-— No, paraszt, én könnyüt kérdezek tőled. Olyant, amit minden ember tud. Azt mondd meg nekem, mi a különbség köztem, meg a lovam közt. — Semmi se, uram, — felelt apám gondolkodás nélkül.
