Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Füry Lajos: Kenyérsütés Kerekegyházán
1969 95 vággya.1, a felnőttek tempósan. Mindenki a saját bicskájával egy részét a kenyérnek belevagdossa a levesbe, hogy “sűrűbb legyen és jobb a tartása”. A maradék levest az öreg gazdaasszony a gyerekek közt elosztja, annyit azonban hagy, hogy egy mély tányérra való a Bodri kutyának is maradjon; odakint űl a konyhaküszöbön és izgatottan várja, hogy rá kerüljön a sor. A leves után következik a “lábatlan tyuk; a rakott krumplit nevezik így. Alaposan megpupozzák a tányért, van benne tojás is, meg füstölt kolbász bőven, aztán még mindenki kap egy darab pörcösre sütött fehérszalonnát, meg a zsírjával meglocsolják a tányért. A gazdaasszony nem űl az asztalhoz, hanem szerényen a kályha mellett kuporogva, az ölében tartott tányérból eszik és semmi hívásra nem akar az asztalhoz ülni, azt mondja, hogy neki így jó. Dicsértem a kenyeret, mert igen jóizü. Erre aztán elpirul a menyecske. A gazda pedig elmeséli, hogy úgy mondják, a jó menyecske értéke az, hogy tud-e jó kenyeret, jó rétest és töltött káposztát csinálni. A házasulandó legénynek legelőször is ezt kell kitapérolnia mert, hiába van jó kiállása, meg ringó járása a lánynak, ha eccer nem tud dagasztanyi, osztán az annyját kő ehinni, hogy nyuccsa ki a rétest. De hát a Rozinál ebben nincs hiány, mert első naptól kezdve olyan kenyeret sütött, meg a káposztát is úgy csinálja, hogy abból még a török császár is enne és az ujját is megnyalná utána . .. A két béres is helyesel és ekkora dicséretre a menyecske piros arccal kiszalad a pitvarba. .. . Osztán ha ízlik a kenyér, holnap megteccik látni, hogy készül, mert holnap éppen kenyérsütő nap van, eccer egy héten sütünk csak kenyeret... Végignéztem, hogy készül a kerekegyházi házikenyér. A gazdaasszony az elmúlt heti kenyértésztából egy kis tányérkában félre tett egy kis zsömlyényit, azt most beáztatta langyos vizben és lassan kevergette a spórhelyt mellett. Az öreg szüle csak szemmel tartotta, de nem szólt bele. A kis padkára felteszi a dagasztó teknőt és megéegyszer kitöröli. Fehér kötényt köt maga elé, beköti a fejét és könyökéig feltűri az ujjast. Nagy darab háziszappannal megmossa a dézsában a kezét. Aztán beleönti a lisztet a teknőbe. Nem mér semmit, csak úgy szemmértékre. A közepébe kis lyukat csinált és abba
