Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Bethlen Otthon
84 BETHLEN NAPTAR Idősek Otthona. A felvettek átlagos életkora 82, az eltávozottaké 83 s az elhunytaké 84 év volt. Az egészségi állapot a gondozottak életkorához viszonyítva jó, a közszellem pedig a gondozással és a konyhával kifogástalan volt. Illesse elösmerés Csia Kálmán felügyelőt és nejét. Elintézett Ügyek. Az u. n. Medicare-re való minősítés biztosítására újabb lépésként eleget tettünk a polgári jogokat (egyenjogositást) biztositó szövetségi és állami törvény ama rendelkezésének, amely szerint Otthonunkba színre, fajra, nyelvre, hitre való tekintet nélkül minden kérelmezőt felveszünk, (ha hely van). Azt, hogy a rendelkezést a Bethlen Otthon magáévá tette, a törvény végrehajtására való kivánalom szerint két lapban, a ‘‘Testvériség - Fraternity” márciusi és a “Llgonier Echo” 1968 március 21.-Í számában (Section B, page 5) közhírré tettük s egy-egy példányt az illetékes hatósághoz eljuttatunk. Apostol János, Mohai Szabó Béla, Gridi-Papp Árpád brazíliai, Kovács Pál uruguayi és Szabó Imre argentínai református lelkipásztoroknak nagyon nehéz területen végzett apostoli munkájuk méltánylásaként az Amerikai Magyar Református Egyesület ezer-ezer dolláros életbiztosítási kötvényt ajándékozott úgy, hogy a tagsági járulékot a Bethlen Otthon pénztára fedezi. Nevezettek a kötvényeket már megkapták s a járulékokat pedig az Otthon pénztára egy évre már befizette. Bethlen Gyűjteményünk, amelynek anyagát a mai kis Magyarországon kivül öt földrészen 28 országban szétszórt, de első sorban az amerikai magyar reformátusság elsődleges és másodlagos forrás-objektumai alkotják, bár a rendezéstől még messze van — anyaga mennyiségét és értékét tekintve már is olyan jelentős, hogy azt nemcsak a magyarországi hasonló gyűjtemények, de az Országos Levéltár is számon tartja, itt pedig különösen a minnesotai állami egyetem, amely a kelet-közép-európai bevándorlók amerikai történelmében specializál. A Gyűjteményt ennek az egyetemnek már két professzora látogatta meg s ezeknek a jelentése nyomán a történelemtudományi fakultás az Otthon igazgatóját január végén három napra meghívta Minneapolisba, hogy a Gyűjteményt illetékesek előtt ösmertesse. Igazgató a meghívásnak, amelynek költségeit az egyetem fizette, eleget tett. A látottak és tapasztaltak alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy ha gyűjteményünket nem rendezzük s annak állandó fejlesztéséről, szakszerű karban tartásáról nem gondoskodunk, nemcsak tölténelmi értéke fog rohamosan csökkenni, de anyaga jó része is elpusztul. Egy-egy korszerűen gondozott levéltárnál nemcsak a tüzmentesség kivánalom, hanem az állandó hő és páratartalom-szabályozás s különösen gyenge minőségű papirféléknek savmentes burkolatokban való tárolása is. Arról, hogy a levéltárosnak historikusnak és alapos képzettségűnek kell lennie, nem is szólunk. Hogy Gyűjteményünknél a nagyjából felvázolt kivánalmaknak menynyiben fogunk tudni megfelelni — ebben a pillanatban nem tudhatjuk, az azonban bizonyos, hogy faji öntudatunkat, életre hivatottságunkat nagy mértékben növelné, ha Múzeumunkat és Levéltárunkat külön, megfelelő épületben tudnánk elhelyezni s annak fejlesztéséről, karban tartásáról megfelelően gondoskodni. Csodák vannak, a hit gyümölcsei. De ha kicsiny hitüeknek bizonyulunk, a magunk holnapjának teszünk szolgálatot, ha Gyűjteményünk további fejlesztésére, korszerű megőrzésére vonatkozólag a minnesotai egyetemmel kötünk egy ességet. Erre az illetékesek örömmel hajlandók és készek. Az anyagot ösmerik, bennünket mint az amerikai nemzettest egyik értékes komponensét — nagyra becsülnek.
