Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Bethlen Otthon
1969 65 mert az ügy évekig húzódott, az alatt $20,259.10-re nőtt fel a tandíj s ezt az összeget 1966 és 67 folyamán ki kellett fizetnünk. Mivel a Gyermek Otthon népessége évtizedek óta alacsony s fenntartási költsége, súlyosbítva a folyton emelkedő tandijakkal, nincs arányban a gondozottak számával: erre tekintettel az A. M. R. E. Vezértestülete 1967 április 3.-án kezdődött gyűlése idevonatkozó határozatából ut és mód keresendő a) szigorúan az alapszabály szerinti (“egyesületi tagok árvái, félárvái és gondozás nélkül maradt gyermekei”) gyermekgondozás kérdésének mikénti megoldását és b) a mostani Gyermek Otthon céljait szolgáló épületek mikénti hasznosítását illetőleg. Az Egyesület Közgyűlése a Gyermek Otthon bezárása mellett döntött. A Nyári Magyar Iskola. Otthonukban már hagyományos intézménnyé vált, ami mind szélesebb és szélesebb körben kelt érdeklődést. Egy hónapig tart s a beiratkozottak száma átlagban 45, ami (ha hozzáadjuk a magunk gyermekeinek a számát is) 60 körül szokott lenni, tehát magas. Az oktatást az igazgatóné, az Idősek Otthona felügyelője s erre a célra felkért lelkipásztorok és lelkipásztornék végzik. A záróünnepély eseményszámba megy, amire közelről-távolról sokan eljönnek. A gyermekek gondozása és nevelése az alapszabály szerint a mindenkori igazgató irányítása és felügyelete alatt a Gyermek Otthon felügyelőjének tiszte és feladata volna, azonban ez az állás az elmúlt négy éves ciklusban sem volt betöltve. A munkakört az igazgatóné és igazgató látta el, a gyermekek gondozását és ápolását pedig Bőd Mária után, aki a szövetségi nyugdijazási kort elérte Ruth McCurdy a leányok, s Gyulay Jolán után pedig, aki férjhez ment, a fiuk mellett özv. Csanak Sándorné vette át, mint u. n. “housemother”. Mindketten jó munkát végeznek. Idősek Otthona. Munkánk másik legfontosabb ága az élemedett koruakról való gondoskodás. Amint már jeleztük, a négy éves ciklus alatt felvétetett 121 (38 férfi és 83 nő), eltávozott 31 (5 férfi és 26 nő), elhunyt 79 (29 férfi és 50 nő). (A megelőző négy év alatt a felvettek száma 48, az eltávozottaké 14 és az elhunytaké 28 volt.) A felvettek átlagos életkora a ciklusban 79, az eltávozottaké szintén 79 s az elhunytaké pedig 81 év volt. Nem árt, ha megjegyezzük itt, hogy gondozottjaink közül 1964-ben ingyenes volt 5, kedvezményben részesült 38; 1965-ben a létszám 4 és 44, 1966-ban 4 és 39 és 1967-ben 3 és 36. Az Otthon által nyújtott segély és kedvezmény kerek összegben $204,500! Évenként átlag $51,125.- (Lakóinknak kb. fele régi amerikai hátterű, akik teljes tartásdijat fizetnek s ez teszi lehetővé azt, hogy magyar hátterű lakóinknak kedvezményt adhatunk.) Az egészségi állapot a négy éves időközt tekintve évről évre gyengébb. Az átlagos életkor még mindig emelkedik ugyan, de ezzel együtt nő a gyengélkedők és betegek száma. Mivel Otthonunk ápolónői gondozást is nyújt (nursing care), ágyhoz kötött betegeink mindig vannak. Amint köztudomású, a szövetségi kormány bevezette az u. n. “Medicare” gondozást, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos koron felül és meghatározott időre a kórházi (és utána lábadozó) gondozásra utaltak ilyen jellegű költségeit fedezi. A szövetségi minősítéshez az első és legfontosabb feltétel az, hogy okleveles ápolónők alkalmaztassanak. Ennek a feltételnek már eleget tettünk. Ilyen jellegű ápolónőink (registered nurses) — Mrs. Louise Takacs és Mrs. Jean Pohland — már vannak. A többi feltételek főkép technikai és
