Bethlen Naptár, 1969 (Ligonier)
Kanada - Magyar Gyülekezetek A Presbiteriánus Egyházban
350 BETHLEN NAPTAR WINDSOR, ONT. — Lelkész: Nyárádi Tamás Amikor gyülekezetünk visszatekint a negyven esztendős múltra, szivünk első gondolata az Isten iránti hála, aki kegyelmes volt hozzánk és a mai napig megtartott minket. Gyülekezetünk temploma negyven esztendővel ezelőtt épült, a gazdasági válság kellős közepén. Az atyafiak a szó szoros értelmében fillérekből hordták össze a szükséges pénzt — hiszen csak fillérjeik voltak. De volt erős hitük és bizalmuk az Urban, aki meg is áldotta munkálkodásukat, és Anyaegyházunk, a Presbiterián egyház komoly anyagi és erkölcsi támogatása mellett felépült szép kis templomunk, amelyben azóta sem szűnt meg az Ur hozzánk szólani magyarnyelvű lelkipásztorok Igehirdetésén keresztül. Prezsbitériumunk az elmúlt esztendőben is folytatta egyházi épületeink épitését-szépitését, komoly, jól átgondolt tervezés mellett. Gyülekezetünk egy tekintélyes része a környékbeli, főképpen kertgazdálkodással foglalkozó farmerekből tevődik össze. Gazdálkodó testvéreink is őszinte szivvel támogatták egyházunkat. Rendszeres évi adományaik mellett az őszi hálaadó istentiszteletet követően ünnepi bankettet rendeztek, amelynek úgy az anyagát, mint a munkáját teljes egészében vállalták. Nőegyesületünk munkája és szorgalma is dicséretes volt: csigatészta készítéssel, ebédek rendezésével, hurka-kolbász árusítással járultak hozzá az év anyagi sikeréhez. Ebben a munkában természetesen úgy farmereink, mint városi férfiaink, a perzselésben és a feldolgozásban derekasan kivették a részüket. A testvérek dicséretére elmondhatjuk azt is, hogy egyháztagjaink adakozási készsége szükségtelenné tette az italos mulatságok és nyerészkedő társasjátékok rendezését. Gyülekezeteinkben felnövekvőben van a “harmadik generáció”. Vasárnapi iskolás gyermekeink többnyire az unokákból tevődnek össze. Középiskolás nagylányaink komoly segítséget nyújtanak a kicsinyek vallásos nevelésében. Ugyanakkor nem feledkeznek el lelkűkbe ojtani magyar származásuk büszke tudatát. Azt kérjük az Egek Urától, hogy azt a drága hitet, amely atyáról fiúra szállt, mi is tovább tudjuk adni unokáinknak. Ebben kell, hogy álljon a mi legfőbb feladatunk. A gyülekezet lelkipásztora a windsori egyetemen könyvtárosként dolgozik. CALGARY, ALBERTA, CAN. — Lelkipásztor: Nagy Balázs Dezső Gondnok: Ivanics Károly. Rendes egyháztagok létszáma: 146. 1967 októbertől 1968 szeptember végéig gyülekezeti életünk a megszokott mederben folyt le. Hűséggel végezte munkáját a “Lorántffy" Nőegyesület, amely 1968. szeptember 28-án, műsoros ünnepi vacsora keretében ünnepelte fennállása 30. évfordulóját. Az ünnepség várakozáson felül, jól sikerült. Mintegy 250 főnyi közönség meleg ünneplésben részesítette a Nőegyesületet. A “Molnár Mária” Nőegylet elnöke: Juhász Lajosné, az egyház gondnoka: Ivanics Károly, a róm. kath. egyház lelkésze: Ft. Horváth Miklós és a többi magyar egyesületek vezetői köszöntőikben méltatták az Egyesület tagjainak és vezetőségének, — élen özv. Mátyás Ferencné elnökkel, — buzgó, egyházat építő és szolgáló munkáját. — De nem csak a Lorántffy Nőegylet, hanem a “Molnár Mária” fiatal asszonyok Köre is buzgón, — és a Lorántffy Egyesülettel együttműködve dolgoztak bazár, vacsorák és szeretetvendégségek rendezésében. — Egyházukat szerető férfiak és az ifjúság, — bár nem szer
